Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Egey Tibor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi iskolánkívüli népművelési bizottsága, 1923–1945 / 323–351. o.

szempontjából sem lehet teljességre törekedni. Anyagkiválasztásunkat ezért az a szempont vezette, hogy korból származó Írásokkal érzékeltessük, mennyire áthatotta és érvényesült is a népmüvelés valamennyi területén a kultuszkormányzat nacionalista-revizionista müvelődéspolitikája, és bemutassuk e müvelődéspolitika mélységesen népellenes voltát."(9) Az ilyen megfogalmazással - éppen azért, mert magában hordja a szimplifikálás veszélyét - ma már aligha érthetünk egyet. Legfrissebb történetírásunk eredményei is azt mutatják - különösen azok az irások, amelyek a tárgyalt korszak hazai eseményeit azok nemzetközi összefüggésében nézik - hogy a korszak sokkal differenciáltabb volt, mint amilyennek sokáig vallottuk; és a különböző' irányú, előjelü és célú erők ellentmondásosabb, gazdagabb képet rajzoltak történelmünknek erre a tablójára, mint azt eddig véltük. Mindezeket azért bocsájtottuk előre - dolgozatunk feladatához és méretéhez viszonyítva bőven, a témát illetően ugyanakkor vázlatosan - mert ugy véljük, a vármegyei iskolánkivüli népművelési bizottság létrejöttének, működésének leírásához elengedhetetlenül szükséges néhány, a korszak müvelődéspolitikájának megítélésével kapcsolatos probléma megemlítése. Munkánk egy nagyobb, a két világháború közötti megyei népmüvelés történetét alapvetően müvelődéselméleti, pedagógiai szempontból feldolgozó munka első, szerény része. A kutatás során nem bocsájtkozunk majd pedagógiai, népmüveléselméleti fejtegetésekbe; csupán akkor, ha ugy érezzük, hogy azt feltétlenül meg kell tennünk. A korszak politikai és gazdasági történetének ismertetésétől is természetesen el kell tekintenünk; az eseményekre és az összefüggésekre csak akkor hivatkozunk és mutatunk rá, ha az feltétlenül szükséges. Az anyag rendezésekor önkéntelenül, de nem véletlenül Szabó István sorai jutottak eszünkbe. Bevezetőnk végén őt idézzük: "A történelem nem az enyészet őre. Ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakitója annak, ami rákövetkezik. Bennünk él és szenvedélyeket táplál... E munka Írójának legfőbb törekvése az volt, hogy egyedül azt adja elő, amit történeti igaznak ismert fel... Nem a tetsző', hanem a maradandó lebegett szemei előtt, abban a szilárd meggyőződésben, hogy nemcsak a tudomány elve követeli ezt, hanem nemzetünk érdeke is."(10) Ezek a gondolatok ma is igazak - gyökerei messzire, Tinódiig nyúlnak; még messzebbre is talán... A forrásokról és a kutatásról Emiitettük, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban VKM) népművelési ügyosztályának iratanyaga teljesen, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi Iskolánkivüli Népművelési Bizottsága (a továbbiakban Bizottság) iratainak pedig majdnem a 100%-a elpusztult. (11) Ezért a dokumentumokat olyan iratok között kellett keresnünk, amelyek létrehozóival a Bizottságnak kapcsolata volt, illetve amelyekkel népművelési gyakorlatunk alapján sejtettük, hogy kapcsolata lehetett.(12) 324