Levéltári Szemle, 24. (1974)
Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.
en előirt felügyelet mellett szállt síkre a betétek biztonságának állami garantálása miatt is. Ugyanis, ha a betétek biztonságát autonóm módon a pénzintézetek nem tudták garantálni és ezért eljutottak az állami garancia szükségességének elismeréséig, akkor ezt az elvet minden pénzintézetnél érvényesitendőnek vallották. A nagy pénzintézetek elutasították az állami felügyeletet, mivel a betétek biztonságát tőkeerejüknél fogva ők maguk tudták szavatolni. A legtöbbnek önálló belső revizori gárda állt rendelkezésére, tehát a belső ellenőrzés feleslegessé tette a külsőt. Ezt vette alapul Teleszky János pénzügyminiszter, amikor ezekre az intézetekre nem terjesztette ki az állami felügyeletet, ezzel azonban megsértette a betétek állami garantálásának elvét, amit a Pénzintézeti Központ legfontosabb feladatának tartottak. Az elvi törést azzal lehetett volna kiküszöbölni, hogy a nagy pénzintézeteket - ha ugy sem igénylik az állami támogatást - kihagyják a Pénzintézeti Központból. Ki kellett volna mondani, hogy a nagybankok nem lehetnek tagjai a Központnak, a tagokra viszont érvényes az általános revízió. Ezt a megoldást a nagybankoknak a kormányra gyakorolt erős befolyása sajnos lehetetlenné tette. A nagybankok erejét mutatja, hogy a Pénzintézeti Központ tervét is csak akkor vitték az országgyűlés elé, amikor azon végrehajtották azokat a módositásokat, amelyekkel végül is meg tudták nyerni őket az alapítás támogatására. (65) Mindegyik nagybankunk ragaszkodott ahhoz, hogy tagja lehessen az uj központi intézménynek. Attól féltek ugyanis, hogy a nagy tőkével és állami támogatással alapított Központ a kis pénzintézeteket összefogva olyan erős versenytárs lesz, amely őket háttérbe tudja szorítani. Mint majd látni fogjuk a Pénzintézeti Központ irányításában olyan jelentős szerepet kaptak, hogy egy esetleges konkurencia harcot meg tudtak volna akadályozni. A nagybankoknak tett engedmény következtében a Pénzintézeti Központ tervezetének legtámadhatóbb pontja a revizori hatáskör terjedelme lett. A kisebb pénzintézetek nem ismerték el annak helyességét, hogy a reviziókényszer alapja a tőke nagysága legyen. Ezt az elvet helytelennek tartották, mert abból indult ki, hogy a saját tőke nagysága egyúttal garancia a szerény üzletvitelre és a betétek biztonságára. Kisebb saját tőke mellett is lehet egy intézet ügyvitele kifogástalan és egy nagy tőkével rendelkező intézeté rossz - vallották. Ezért azt követelték, hogy csak azokra a pénzintézetekre terjedjen ki a központ felügyelete, amelyek kölcsönt vesznek fel tőle. A végső forma értelmében kimaradtak a kötelező revizió alól azok, akik be sem léptek a Pénzintézeti Központ kötelékébe, valamint kimaradtak a 20 millió koronánál nagyobb tőkévei rendelkező pénzintézetek és azok a kisebb intézetek, amelyek nem vettek fel kölcsönt a Központtá 1.(66) Ezt a megoldást a nemzetiségi pénzintézetek is támogatták, mert ők a saját nemzetiségi központjuktól igényeltek kölcsönt, ezért autonómiájuk sértetlen maradt. Nyugodtan beléphettek a Pénzintézeti Központ tagjai közé, mert igy az állami felügyelet nem terjedt ki rájuk, de mint lehetséges anyagi bázis a rendelkezésükre állt. A Pénzintézeti Központ revizori hatáskörének meghatározásakor nem si310
