Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

Az uj pénzintézetek alapításának korlátozása korábban azért nem valósult meg, mert általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy olyan tőkeszegény országban, mint Magyarország, a legkisebb tokét is örömmel kell üdvözölni. A század elejére azonban már mindenki kívánatosnak tartotta, hogy a pénzintézetek száma ne nőjjön tovább. A vélemények eltértek abban a kérdésben, hogy a növekedésnek milyen formában vessenek gátat. A pénzintézeti autonómia híveinek egy része károsnak tartott minden kulső beavatkozást. Ez a csoport azzal érvelt, hogy a tőkekoncentráció egyre nagyobb teret nyer Európában és ez a folyamat Magyarországon is feltartóztathatatlan. Az uj bankok keletkezésének pedig legtermészetesebb ellenfelei a jól, olcsón és gyorsan dolgozó nagybankok, amelyekkel nem tudják felvenni a versenyt. Ervelésük helyes számításon alapult, de nem vették figyelembe, hogy a tőkekoncentráció megvalósításához hosszú időre van szükség és olyan tőkeszegény országban, mint hazánk, nagyon sokáig drágább hitel is gazdára talál, mint másutt Nyugat-Európában. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége igyekezett megakadályozni a gazdaságilag megalapozatlan intézetek létrehozását. Közbelépése sok esetben sikerrel járt, de erejét meghaladó feladattal találta szemben magát, ha az uj intézet valamelyik budapesti nagybank támogatását élvezte. A nagybankokkal szemben már nem tudta érvényesíteni akaratát. (56) A pénzintézetek alapításának tőrvény utján történő megtiltását a parlamenti ellenzék élesen ellenezte. Hantos Elemér a Pénzintézetek Országos Egyesülete nevében, amely több mint 600 vidéki és pesti intézetet képviselt, ellenezte az alapítás betiltását. Szerinte jobb lett volna, ha a pénzintézetek alapításának tilalma nem határidőhőz, hanem objektív gazdasági körülményekhez kötődne. Véleményét azzal indokolta, hogy a gazdaságpolitikai cél nem az, hogy uj pénzintézetek ne keletkezzenek, hanem az, hogy gyengék ne jöhessenek létre. (57) A pénzügyminiszternek a parlamenti ellenzékkel 1915. április 27-én tartott tárgyalásán az ellenzék egyik követelése az volt, hogy csak egy évig ne lehessen uj intézményt a lapítani. (58) A képviselőház pénzügyi bizottsága 1915. december 20-án tartott ülésén is Teleszky János javaslatának módosítását fogadták el. Határozatuk szerint a pénzintézetek alapításának tilalma ne terjedjen ki a 20 millió koronánál nagyobb alaptőkéjű intézetekre és a szövetkezeti központ tagjaként alapított szövetkezetekre.(59) A módosításba Teleszky János pénzügyminiszter is kénytelen volt belenyugodni. Végül is elfogadták, hogy az 1919. január l-ig tartó alapítási tilalom nem vonatkozik azokra a pénzintézetekre, amelyek 20 millió koronát, Horvát-Szlavónországban 10 millió koronát meghaladó teljes és készpénzben befizetett alaptőkével, mint részvénytársaságok alakulnak. Nem vonatkozott a tilalom az Országos Központi Hitelszövetkezet tagjaként alakuló pénzintézetekre sem. (60) c/ A Pénzintézeti Központ revizori tevékenysége A Pénzintézeti Központ feladatkörének legfontosabb és legnagyobb 307