Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Vadász Géza: A Fejér megyei tiszti főügyészi iratok rendezése, 1800–1850 / 273–288. o.

lévő rabokat az Ügyészi hivatalnak lajstromba kell beiktatni és a megye közgyűlésén bemutatni. Előírták, hogy a lajstrom két részből álljon: az elitélt bünhődők és az itélet nélkül fogvatartott rabok külön szerepeljenek. Az ügyészi hivatalt néha arra is kötelezték, hogy a megyei törvényszék számára részleges kimutatásokat készítsen a rabok táblás jegyzékéből, például a lótolvajok jegyzékét. Az ügyészi hivatal gondjává tették, hogy a tanukra költött összegekről feljegyzést készítsen és ezt minden törvényszéki ülésre beadja. A rendelkezést avégett hozták, hogy - ha az itélet szerint ezt az összeget az elmarasztalt tartozott kifizetni - a szolgabíró az ítéletet végre tudja hajtani. A gyalog- és lovaskerülők jelentéseit a tőrvényszék az ügyészi hivatalnak adta át, hogy jelentést tegyen azokról, akiknek jár a fogó-bér, és állapítsa meg annak mennyiségét. Miután az Ítéletet meghozták, az ügyészí hivatal az elfogott és elitélt javaiból fizette ki a fogó-bért. A törvényszék 1847-ben pénzt ad anyagvásárlásra, amelyből a rabok kesztyűt készítenek. Erről is értesitik a főügyészt: "a teendő intézkedés végett." A vármegye törvényszéki, közgyűlési végzései közül azokat, amelyek az ügyészi hivatalt érintették - az 1840. okt. 22-én kezdődő közgyűléstől például 49 darabot - a tiszti főügyész megyei határozatra kézhez vette majd az átvételről szóló nyugtát visszaküldte a jegyzői hivatalhoz. A Helytartótanács parancsolatait is kiadják az ügyészi hivatalnak "párban", másolatban, ha az ügyhöz valami köze van "kellő használat végett." Némely esetben a tiszti főügyész maga kérte a megyei közgyűlés alatt bizonyos parancsolatok "párban leendő kiadatását." Bizonyos iratokat - például a gyujtogatásra vonatkozókat - a törvényszék rendeletére kiadják használatra az ügyészi hivatalnak, a rögtönitélő bíróság kérése alkalmával. A tiszti ügyész kéri ugyanis, indokolással ellátva, a "talponálló itélet" idejének lejárta után a statáriális bíróság megújítását. A fő- és alügyészt az ilyen bíróságok bíróivá is kinevezte a megye közgyűlése. 1835-ben Pap Gábor fő- és Huszár Péter tiszti alügyészt nevezték ki a "Talpon álló törvényszék itélő bíróivá." A törvényszékek ügyrendjét illető törvényszéki határozatokat mindig kiadják az ügyészi hivatalnak "maga arányzása végett." Igy azt az 1838-as határozatot, amely kimondja: "A törvényszékek alkalmával megvizsgált pörökben hozott intő ítéletek a törvényszék utolsó napjaiban kimondatnak." A törvényszék ügyrendje, eljárási módja ugyanis a tiszti főügyész illetékességi körébe tartozott. 1835-ben Pap Gábor tiszti főügyész kéri, hogy egységesen szabályozzák, mi módon történjék ezentúl a büntető vagy fenyítő perekben leendő személyes megjelenés. Kérésére a törvényszék ugy rendelkezett, hogy a személyes megjelenésre idézett személyek, ha nekik a törvény a szabadlábon való védelmet megengedte, a személyes megjelenést ügyviselőjük által is teljesíthetik ugy, hogy a személyesen való megjelenésre idézett, mint ilyen, azaz személyesen megjelentnek lenni nyilatkoztasson, s a későbbiekben a birói itélet kívánságára mindenkor személyesen is megjelenjen. Az ügyészi hivatalnak tudnia kellett minden pénzről, amelyet a jegyzői hivatalnak leadtak. Véleményt adott a depositum (jegyzői hivatalnál letéve 276