Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - FIGYELŐ - Scholz Tamás: Anyagvédelem az NDK levéltáraiban / 176–192. o.

is csak a szokásra tudtak hivatkozni. A filmanyag adszorpciós izotermáit nem mérték ki, ezt irodalomban sem ismerik, holott az acetát filmeknél az emulzióban 18% nedvességtartalmat is ismernek. Igy nyilvánvaló, hogy a film nagy tömegénél fogva éppúgy meghatározója lehet a raktárak légnedvesség-tartalmának, mint a levéltári anyag esetében a papiros. Erre nem gondoltak. Felhívtam figyelmüket, hogy érdemes ezen gondolkodni és kimérni, mert nyilvánvaló, hogy adott esetben elegendő' csak a filmdobozokat töltésük után klimatizálni, ami lényegesen olcsóbb, mint a bunkerek klimatizálásav azokat elegendő' lenne csak temperálni. Mutatja ezt a drüwitzi jó tárolási eredmény is, ahol lényegesen magasabb hőmérsékleten klimatizálás nélkül is jól tudják tárolni az anyagot. Természetes, hogy ilyen körülmények között talán bunkerek épitése nem szükséges, ami jelentós többletköltséget jelent, hanem régi jó pincék is alkalmasak lehetnek filmtárolásra, ahol kis hó1<özponttal is lehet már az állandó hőmérsékletet biztositani. Az ötletet igen érdekesnek tartották, és meg kívánják vizsgálni ebből a szempontból mind az acetát filmeket, mind a nitrofilmeket. Egyébként ugyanebből a gondolatból kiindulva javasoltam az igazgatóságnak a vizsgálatok elvégzését mikrofilmek tárolása vonatkozásában. Mint emiitettem, az igazgatóság biztonsági filmtára ennek a raktárnak felel meg, azzal a különbséggel, hogy 16 C -on klimatizálják a mikrofilm bunkereket. Az acetát filmekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy mind a két filmtárban érezhető' az a szag, amely a mi mikrofilm raktárainkban is észlelhető'. Nyilván az alacsonyabb hőmérséklet miatt nem olyan intenzív. Ezt a szagot ott természetesnek tartják, az eltávozó oldószer okozza. Véleményük szerint a filmek állapotában ez a párolgás eddig nem okozott semmiféle változást. Azt természetesen valószínűnek tartják, hogy magasabb hőmérsékleten bekövetkező' erősebb párolgás már okozhat mechanikai sérülést a filmben, ezért feltétlenül a ló C -ot ajánlják felsőhatárként a filmek tárolásánál. Lehetőséget nyújtottak, hogy a Drezdában megrendezett mikrofilm technikai és elméleti tanácskozásra elutazhassam. A rendelkezésre álló rövid idő alatt azonban a komoly biztonsági intézkedések miatt a tanácskozáson mégsem vehettem részt, mert nem tudták a belépőmet biztositani. A tanácskozás után azonban annak vezetőjével módomban volt beszélgetni. A tanácskozáson a mikrofilm szerepéről volt szó az ügyvitel-szervezésben, különös tekintettel az uj minisztertanácsi rendelet nyújtotta lehetőségekre. A tájékoztatás alapján ugy láttam, hogy jelenleg fő gondjuk a már kialakított mikrofisch-rendszer (Pentacon) és a hagyományos roll-fi lm-rendszer összehangolása volt. Felhívtam arra a figyelmet, hogy ez véleményem szerint csak másodlagos kérdés lehet. Elsődlegesnek tartom a teljes mikrofilm-koncepció kidolgozását, és csak azután lehet a felmerült technikai lehetőségeket és problémákat megoldani. Mivel a mikrofisch-rendszer anyagainak élettartamául jelenleg csak 5 évet tudnak garantálni, megértették, hogy olyan ügyviteli rendszer részévé nem lehet tenni, amelyben levéltári értékű anyag is keletkezik. A roll-filmek esetében a vizsgálatok eredményei alapján 150 évet is hajlandók, egy-két hiányzó vizsgálat eredményétől függően, garantálni. A megbeszélésen hangsúlyoztam, hogy egy mikrofilm-koncepciót csak 184