Levéltári Szemle, 24. (1974)
Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - FIGYELŐ - Scholz Tamás: Anyagvédelem az NDK levéltáraiban / 176–192. o.
előtt figyelembe vehessék mindazokat a szempontokat, amelyek a többi KGSTországban, így nálunk is eltérőek a NDK-programtól. Addig javaslom, hogy Alfréd Schlegeit kérje fel a Levéltári Szemle szerkesztősége egy, a kérdés elvi jelentőségét méltató cikk megírására, amelyben ismertetné az uj törvényt és annak jelentőségét a NDK levéltárügyében. Természetesen helyes lenne, ha mi is kidolgoznák hasonló megoldást. A mikrofilm-program is csak egy része lehet az általános anyagvédelmi koncepciónak, amellyel meg kell határozni, hogy mi biztositja a levéltári forrásanyagot, ugyanakkor nem terheli meg túlságosan az iratképző szerveket, sem pedig az ország anyagi erőit. Gondolok itt elsősorban azokra a jogi kérdésekre, amelyek még megoldatlanok: pl. a Levéltári Igazgatóság hatósági jogkörének kialakítására, bizonyos alapvető normák kidolgozására, pl. az irattárak megépitése, ill. műszaki ellenőrzése terén, bizonyos szabványok kidolgozására, amelyek az eredetiben megőrzendő levéltári iratok alapanyagait biztositják / a számitógépes programban keletkező levéltári anyag fogadásának előkészitését a levéltárakban, általában a modern technika fejlődéséből származó uj levéltári anyagok meghatározását és biztosítását, a levéltári raktárak építési ill. átépítési változatait, és még sok mindent, amelyet a levéltárügy keretei között meg kell oldanunk. A NDK-ban a kérdés egy részét már felismerték, és például megtették a kezdő lépéseket annak érdekében, hogy a Drezdában működő, a Levéltári Igazgatóság alá tartozó központi konzerváló-restauráló műhelyből egy, ezt a kérdést teljességében megoldani képes levéltártechnikai intézetet épitsenek ki. A kérdéssel azonban csak bizonyos szempontból foglalkoztak, és a végső megbeszélésen elmondottam, hogy helyes lenne egy ilyen intézet kialakítása a jelenlegi alapokon. Igen érdekesnek tartották véleményemet, és Exner elvtárs elfogadta javaslataimat a kialakítandó intézet feladatkörére. Helyesen ítélték meg, hogy ez a jelenlegi műhely nem foglalkozhat csak a restaurálás-konzerválás tudományos és technikai kérdésével, valamint a restaurátor-konzervátor képzéssel, - amellyel már jelenleg is foglalkozik - hanem - a már említett szabványosítási kérdések megoldásáig - általános anyagvédelmi intézetet kell belőle kialakítani. Ugyanakkor meg kell oldani azt is, hogy ez az intézet ellenőrizze az országi; in folyó ilyen jellegű restaurálás és konzerválás minden folyamatát a többi műhelyben. Azzal teljes egészében egyetértettek, hogy a kérdést levéltári igazgatósági szinten kell megoldani, és nem egy levéltár keretében. Ebben a kérdésben problematikusnak találtam, hogy az irattárak felügyelete nem a levéltári hálózathoz tartozik, hanem a tanácsi szervezeten belül hoztak létre irattár-felügyeletet. A helyzet bizonyos hátrányait ők is látják, de kétségkívüli előnyeit IÍ hangsúlyozták. A továbbiakban az egyes intézményeknél, ill. az egyes rész-területen tapasztaltakat ismertetem. Elsőként a mikrofilm-helyzetet tárgyalnám, amely véleményem szerint jobb, mint nálunk. Az igazgatósági keretein belül A. Schlegel felelős a mikrofilmezésért. Munkájának jelentős része volt az igazgatóság keretei között működő központi műhely megteremtése, ill. annak a szervezetnek kialakítása, amely biztositja a műhely anyaggal történő ellátását, valamint ezzel egyidőben a levéltárak 179
