Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - ADATTÁR - Leblanc Zsoltné: Adalék a parasztvármegye történetéhez / 139–146. o.

ADATTÁR LEBLANC ZSOLTNÉ: Adalék a parasztvármegye történetéhez Mint tudjuk, a parasztvármegye spontán módon kialakult önvédelmi szervezet, mely más-más szerepet töltött be a XVI.-XVII. századi Magyarország hódoltsági területén és ismét mást az országnak a töröktől történő felszabadítása után. Kialakulásáról, szervezeti felépítéséről, a parasztvármegyének a magyar történelemben betöltött szerepéről, a paraszttisztek számára adott "instrukciók"ról már többen irtak különféle nézőpontból. Elemezték a három: Pest-PilisSolt-Kiskun, Heves és Nógrád vármegyében kialakult parasztvármegye formai jellemzőit, a különböző' történelmi körülményből adódó eltéréseket. A legújabb, gazdag elemző' munka Szakály Ferenc nevéhez füződik. (Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. Bp. Akadémia Kiadó, 1969). A munka részletességéből következik, hogy a történelmi kutatás jelenlegi állása szerint sok ujat nem is tudnánk mondani e témában. A levéltárunk anyagában található alábbi irat közlésével azonban - ugy gondoljuk - jó kiegészítést tehetünk az emiitett műnek ahhoz a fejezetéhez, melyben a parasztvárm egy ék sorsának 18. század eleji alakulásáról ir és elmondja, hogy ekkor a nemesi vármegyék helyreállítása és megerősödése következtében a parasztvárm egyék elvesztették régi funkcióikat is és tulajdonképpen a nemesi vármegye legalsó rendészeti, illetve beligazgatási szervévé alakultak. Az ilyen formában felállított parasztvármegye jellegére világit rá az itt következő' 1720. évi Nógrád vármegyei instrukció. Instructio Capitaneis Ducibus aliisque officialibus Plaebeis data sequentibus Elsótennis jól tudgyák ezen Nemes Vármegyében lévő Kapitányok Hadnagyok és más efféle Paraszt Tisztek, hogy Istentül minden áldást várhatnak, azért többel senkinek nem tartoznak, mint Istenünknek eő Felségének, illik, szorgalmatossan vigyázónak a Paraszt Tisztek, hogy az alattok való Szegénség mindennemű iszonyú káromkodásuktul, minemüek a Teremtettével, Attával, Lelkűvel Menküvel vagy más afélékkel való szitkozódás, s átkozódás ójja és tartóztassa magát^ mellyre nézve az helységek Birói tartozni fognak minden szombaton a kösséget egyben gyüjtvénn figyelmetessen és szorgalmatossan tudakozódni, és jó Lélek alatt is minden utón módonn végére menni, kitül micsoda káromkodást hallottak a lakosok, 139