Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Iványi Emma: Egy Nógrád megyei levéltárosról: Nagy Ferenc 1788–1843 / 121–131. o.

és ismert szinmüiró (olykor szinész is), akkor Abauj megye alügyvédje megjelenendő szindarabgyüjteményére hivta fel figyelmét. Ez a munka Kiestinai Klestinszky László eredeti szinjátékai cimen 1836-ban jelent meg Kassán. /35/ Klestinszky előfizetések gyűjtésére Nógrád megye egy uj tisztviselőjét kérte fel, de mert attól nem kapott választ, Nagy Ferenchez fordult. 1832. december 4-én özvegy Kultsár Istvánné és szerkesztősége arról értesítette Nagy Ferencet, hogy 1833 folyamán ajándékképpen küldik neki újságjukat, remélve, hogy segit előfizetők gyűjtésében és beszámol a megyében történt, újságba való hirekről. Kultsár István gimnáziumi tanár, majd több lap szerkesztője 1828ban halt meg. "Hazai és Külföldi Tudósitások" (később: Nemzeti Újság) c. lapját özvegye, Perger Anna Mária mint laptulajdonos jelentette meg, 1848-ig. /36/ Ebbe a tudománnyal, kultúrával átitatott, állandóan multat idéző környezetbe született bele 1824-ben - éppen 150 évvel ezelőtt - Nagy Iván, aki apja irányítása mellett már zsenge ifjúkorában megismerkedett a megyei levéltár forrásanyagával. /37/ Nagy Ferenc testvérei, rokonai a Jászságban, Jászapátiban és Jászárokszálláson éltek. /38/ Ó maga ritkán látogatott oda. A Balassagyarmaton meggyökeresedett hivatalnoknak komoly gondot okozott a Jászságban és a Gömör megyei Fügén levő, részben bérbe, részben felesbe adott földjeinek, szőlőinek, jászárokszállási házának /39/ sorsa. Nem szívesen szakított időt arra, hogy az ezekkel járó ügyes-bajos dolgokat a helyszínre utazva maga intézze, bár sokszor hívták. Inkább helybeli rokonokat, ismerősöket kért fel, így nagybátyját, Nagy Györgyöt és Kaszap Mihály jászárokszállási jegyzőt. /40/ Földjére bőven akadt igénylő'. Régi bérlői - a fügéi, rokon Gecse család /41/ s a jászárokszállásiak - állandóan kérlelték, hogy továbbra is hagyja náluk. Egy ízben egy jászárokszállási uj igénylő felbukkanásakor verekedés is volt közte és a régi bérlő között. /42/ Az ügyintézők gondterhelt levelekben számoltak be az újból és újból felmerült nehézségekről, amelyeket családi birtokosztályok /43/, vagy a földek felosztásának uj módja /44/, s más helybeli változások csak fokoztak.De a hivatali szolgálat, a megyei levéltárban végzett munka s egyéb kulturális tevékenység mellett nem jutott kel lő idő s talán már elegendő' érdeklődés sem, távol fekvő földek látogatására és gondozására. Az évi bért és a tulajdonosnak járó terményeket posta és küldöncök - olykor az évi bér jelentós részét is elkérő "expressus" emberek /45/ - vitték a balassagyarmati levéltároshoz, akit ebben a vonatkozásban a középnemesi "abszentizmus" képviselődének tekinthetünk. Egyébként részben felesége, részben saját szerzeményei révén Balassagyarmaton és Nógrád megyében is volt földje, szőlője, házbirtoka. Halála után 1844.augusztus 11-én került sor ingó és ingatlan hagyatékának felosztására akkor életben levő négy fia, Tamás, István, Zsigmond, Imre és Iván között. Mostoha leányának, Duchony Imréné Minkai Annának kielégítése már korábban, férjhezmenetelekor megtörtént. Az osztálylevél szerint /46/ Balassagyarmaton, az Ipoly partján volt egy háza, amelyet az 1842. évi tűzvész után rendbehozatott. A három épületből álló házban négy szoba, két kony126