Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - ADATTÁR - Degré Alajos: A helytörténetírás és a történeti kritika kezdetei Zala megyében / 53–55. o.

54 20 akó bort jegyeztek fel. (7) Mégis, ennek a Csutor Antalnak unokája János, aki 1790-ben még Tapolcán élt, tanult, ügyvédi vizsgát tett, és az 1800-as évek elején megyei alügyésszé majd tiszti ügyésszé választották, és e tisztségét majd egy évtizeden át viselte. Jómódú nemes asszonyt, Viosz Zsuzsannát vette feleségül,és ezzel rokonságba keveredett a régi vagyonos birtokos családokkal, a Sidyekkel, Terjékekkel is. Salomvári birtokát vagy az asszony hozta a házhoz, vagy ügyvédi jövedelméből vásárolta. Nem dörzsölődzött azonban a hatalmasokhoz. A közeli szomszédságában lakó Pálóczi Horváth Ádám jó barátja volt, alkalmasint neki sikerült elérni,hogy Horváth Ádám "Stájer tánc" cimü verse miatt ellené inditott vizsgálatot a megye bagatellizálta. Csutor János valószínűleg szabadkőműves volt, maga is verselt, verses levelet irt Horváth Ádámhoz, amelynek ha irodalmi értéke nincs is, történelmi jelentősége kétségtelen. (8) Az ő fia volt az 1813-ban Salomvárott született Csutor Imre. Korán árvaságra jutott, alig volt 15 éves, és már egyik szülője sem élt. O is megyei tisztviselőként szolgált, 1845-ben megyei aljegyző. Közvetlenül a kiegyezés után választották első alispánná, és állásában maradt az 1870-es évek végéig. Roppant tekintélye volt, de a zajos szerepléstől - alkalmasint korára való hivatkozással - igyekezett visszavonulni, azt lehetőleg átengedte Svastics Benő másodalispánnak, később főjegyzőnek, aki utóbb Csutor utóda lett az alispáni székben, és pályafutását mint főispán fejezete be. Bátorfi vállalkozásának kezdetben Csutor is örült, az első kötetben ő is közölt egy levelet, amit Batthyány Ádám irt Csutor ősének Sidy Mihály egervári vajdának. (9) Később azonban már nem támogatta Bátorfit. A tudományos helytörténetirásnak volt hive, és alkalmasint az ő alispánsága idején bizta meg a megye Nagy Imrét, Véghelyi Dezsőt és Nagy Gyulát a megyére vonatkozó középkori oklevelek kiadásával. Az 1885-ben megjelent, ma is kitűnő forrásként használt okmánytár szerkesztőit munka közben Csutor állandóan támogatta. Hozzájuk intézett egyik levelében próbálta megfejteni a Bánffy-uradalom igazgatási egységeiül használt "judicatus"-ok fogalmát. O ugyanis még ismerte e vidéken az "uraság birájá"-t, aki több községben is végrehajtotta a földesúr intézkedéseit, robotot hajtott be stb. (10) Azóta azt is tudjuk, hogy Horvátországban a XVI-XVII. században is általában használt birtokszervezeti egység volt a judicatus, melyet egy tételben adtak vagy zálogosítottak el. (11) Egy másik levelében javasolta a szerkesztőknek, hogy az oklevelekben emiitett helységekről jegyzetben közöljék azok mai nevét, fekvését, esetleg birtokosát is. (12) Foglalkozott leveleiben a nagyszámú elpusztult zalai helységgel is. Bátorfi felett gyakorolt kritikáján látszik,hogy évekig gyűjtötte az adatokat, elemezgette a hibákat, utána nézett a történeti irodalomban. Történetileg müveit ember volt, Istvánffyt, Szegedy Jánost, de más irók adatait is sűrűn citálta. Bátorfi köteteiben főleg apróságokat: nevelirásokát, évszámhibákat, latin névalaknak rossz magyar visszaadását hibáztatta, száz számra. Minthogy kitűnően ismerte az egész megyét, igen sok összefüggést észrevett, amit Bátorfi és munkatársai nem vettek figyelembe, és igy téves következtetésekre jutottak. Sok helyen kiegésziti Bátorfi előadását, részben iratok (pl. anyakönyvek, családi levéltárak adatai), részben visszaemlékezések alapján. Neki köszönhetjük a zalaegerszegi 1796-os, 15 halálos áldozatot kivánt rablázadás leirását is. Szükségesnek látja még e kritikai könyvét is közvetlenebbé, szinesebbé tenni a megyében elterjedt Deák Ferenc adomák egész sorával. Az ő adomái persze szürkébbek, kevésbé csattanósak, mint amiket egy évtizeddel később a szépiró Eötvös Károly tett közzé, ezeken viszont rajta van a Deákot még személyesen ismerő, sőt, vele atyafiságot tartó kortárs hitelt adó bélyege. A kritikát a múlt oldaláról, a táblabiró világból gyakorolta, de ugyanakkor meghatározta Bátorfi sok hibával készült, mégis hasznos munkájának helyét a Zala megyei helytörténetÍrásban.