Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Bónis György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig. Debrecen, 1969. Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei 12. / 92–93. o.
KOMORŐCZY GYÖRGY : 92 Városigazgatás Debrecenben 1848-ig Debrecen, 1969. 124 1., 2 (Hajdú-Bihar megyei muzeumok közleményei 12.) Komoróczy György évtizedeken át gondozta Hajdú-Bihar megye és Debrecen város iratanyagát. Működése során a vidék történetének elsőrangú szakértőjévé vált. Gazdag tudásából több résztanulmányt tett közismertté, amelyek közül az igazgatástörténetet különösen érdeklik : "A városi hatalom néhány kérdése a XVI. századi Debrecenben" (a jelen folyóirat 1963. évf. 1/2. számában) és "Debrecen város képviseleti rendszere aXVI-XVII. században" (Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából, Budapest 1971, 81-115.1.) cimü munkái. A most ismertetett kötet "A debreceni pénzügyigazgatás a feudális korban" cimü kandidátusi disszertációjának eredményeit teszi közzé. A disszertációt a szerző 1963-ban védte meg, érdemeit Benda Kálmán és Makkai László opponensek sokszorosan elismerték. Amellett több kritikai megjegyzést is tettek, amelyeket a jelen publikáció sem tett elavultakká. (Századok 1965. évf. 1417-1420.1.) Örvendetes, hogy egy helytörténeti jellegű, de átfogó szemlélettel megirt disszertáció eredményeit - ha késve is - a szélesebb közönség is megismerheti. De sajnálatos, hogy nyilván a szerző hibáján kivül - a munka forrásutalások nélkül kellett, hogy megjelenjék. A levéltárost érdekelni fogja, hogy Komoróczy a városi tanács jegyzőkönyvein tul a királyi bizottság, a gazdasági (polgármesteri) bizottság, a választott hites közönség iratait, valamint a fogalmazványok, relációk, levelezések, beadványok sorozatait, és - elsőnek - a gazdasági számadásokat használta fel. (111112.1.) A disszertáció cime hitünk szerint jobban fedi a mü tartalmát, mint a nyomtatásban megjelent cim. Ebből származik az a kettősség is, amelyet a jelen tanulmány megítélésében érzünk. A szerző igazi témája, érdeklődésének fő tárgya a városi gazdálkodás, vagy inkább a pénzügyigazgatás, melyet az V-VI. fejezetben foglal össze. Ez részletekbemenő, nagy forrásanyagra támaszkodó, maradandónak látszó része a munkának. A gazdálkodás rendszere c. fejezetben pl. a következő kérdésekről esik szó : a jövedelemforrások, az adógazdálkodás, az adókivetés módja, az adóalap, az adókedvezmény és hátralék, a fontosabb adónemek, a földesúri cenzus, az utcaszer és a hasonló jellegű adónemek, Debrecen jövedelmi alapja az ingatlanok után, kishaszonvételekből eredő jövedelmek, a kereskedelmi forgalomból eredő jövedelmek, közigazgatási bevételek. A pénzfelhasználás (a kiadások rendszere) cimén elsősorban a városi költségvetés kérdésével (vagy ennek hiányával) foglalkozik. Rendkivül szemléletes a Debrecen város költségvetésének alakulását 1611-1846 között grafikusan ábrázoló táblázata is. Bármelyik magyar város gazdálkodásával foglalkozik valaki, nem mellőzheti Komoróczy eredményeinek összehasonlitó feldolgozását. Ezzel szemben a városi igazgatás feldolgozását nem érezzük megnyugtatónak. Az a kép, amelyet a szerző az idézett Tanulmányok . .. c. kötetben adott, munkásságának magasabb szintjét képviseli. Csak azt hoznám fel példának, mennyire összezavarodik a iuratus civis - esküdtbiró szenátor fogalma (17.1.) a hivatkozott képviseleti cikk világos tárgyalásához képest. Sok félreértésnek lehet a forrása, hogy a szerző sokszor századokat fog át tárgyalásában, s igy szükségképpen elhomályosodik a fejlődés vonala. A fogalmazás bizony sokszor nehézkes, és ezen nem javit a marxista szinezetünek szánt szavak beiktatása sem. Megint csak egy példát: "A nemesség társadalmi szemléletében korántsem érvényesült a polgárság erkölcsi nézőpontjának haladóbb jellegű vonása, amely a társadalmi fejlődés antifeudális harcai folyamán a személyesen szerzett vagyon birtoka miatt tisztelt valakit. A születési előjogokat a polgárság nem ismerte el, hanem az egyénileg kivivott tekintély erkölcsi értékére támaszkodott." (23.1.)Talán van ebben az "erkölcsi" túlértékelésben egy kis lokálpatriotizmus is. /