Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - KRÓNIKA - Pap Gáborné: Az Országos Levéltár III. osztályának 1971-72. évi gyarapodásáról / 336–339. o.

33? Vay Ádám volt kuruc főkapitány levéltári anyagából 25 db 1684—1764 közti évekből származó iratot vásároltunk meg. Az iratok utolsó tulajdonosa Vay Kázmér volt, aki a múlt század végén a Somogy megyei Darány községben élt. A Történelmi Társulat akciójának: a kiaknázatlan magánlevéltárak számbavétele és felderitése céljából rendezett vándorgyűléseknek egyik eredményeként Vay Kázmér átadta a Társulat akkori titkárának, Thaly Kálmánnak családi levéltára értékesebb darabjait megtekintésre. Az iratokról a Társulat ülésein Thaly Kálmán be is számolt /Századok 1885/36.évf./. A levéltár sorsáról ezután 1971 őszéig mit sem tudtunk. Ekkor egy magánszemély, aki nem a Vay családból származik, néhány darabot vételi ajánlattal az Országos Levéltárnak átadott. Az átvett iratok azonosíthatók a múlt századi beszámolóban ismertetett anyag egyes darabjaival, néhányon még Thaly kezeirása is megtalálható, így került végül levéltári őrzésbe közel 90" évi lappangás után az eltűntnek hitt és a kutatók által sokszor hiányolt családi levéltár egy része. A megvásárolt Vay iratokban több tanuvallatási jegyzőkönyvet találunk, köztük egy jegyzőkönyvet Károlyi Sándornak Vay Ádám ellen kért vizsgálata ügyében. Az irat meglehetősen terhelő vallomásokat tartalmaz az 1700-ban Szatmár megyébe betört tatárok psuztitásaival és kártevéseivel kapcsolatban Vay Ádámról. Más tanuvallatások a család örökösödési ügyeiről szólnak, Vay Ádám két feleségétől származott gyerekeinek pereiben. - Az iratok általában igen értékes adatokat tartalmaznak Vay Ádám hozományba, vagy Rákóczitól szolgálataiért kapott birtokairól, első felesége hozományáról, családi levéltárukról, a lengyelországi bújdosásról, Vay életmódjáról, fiának hazatérési kisérletéről /17H után/. Családi levéltáraink sorozata kiegészült a Damaszkin család mintegy három csomónyi iratával /1780-1920/. A szerb eredetű Damaszkin /Ljubomirovics/ család magyarokkal kötött házasságok révén a 18. század végére elmagyarosodott. 1799-ben Damaszkin István személyében a család magyar nemességet kapott, tekintélyes bánsági birtokokkal. Leszármazottai már fontos szerepet játszottak a magyar politikai és közéletben. A család egyik tagja, Damaszkin György az 1848-as szabadságharcban Bem seregében harcolt. A szabadságharc bukása után halálra, majd kegyelemből 12 évi várfogságra Ítélték. Damaszkin György fiatal tisztként Bresciában szolgált, Haynau alatt. Ottani szolgálata idejéből is van néhány érdekes levél az anyagban. - Damaszkin János 1861-ben Temes megye főispánja lett s még ugyanazon év novemberében, az osztrák abszolutizmus felülkerekedésekor megyei tisztikarával együtt lemondott tisztségéről. Hivatali működése során keletkezett iratai is a megvásárolt anyagban találhatók, csakúgy, mint a kiterjedt bánsági birtokok gazdálkodásával, vízszabályozási munkákkal kapcsolatos iratok, felmérések is. - Nem érdektelen a családtagok levelezése sem. Az egyik Damaszkin fiú például szines levélben számol be Bécsből 1902-ben a rokon Schratt Katalinnál elköltött ebédekről s az ottani társaságról. /Schratt Katalin férje, Ittebei Kiss Miklós, Damaszkin Ilona fia volt./ Megvásároltuk az erdélyi Incze és vele rokon Fráter család főleg 19. századi