Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - IRODALOM - Kállay István: Jahrbuch der Heraldisch-Genealogischen Gesellschaft "Adler" 1967/70. Wien, 1970. / 646–647. o.

6A-6 Jahrbuch der Heraldisch-Genealogischen Gesellschaff "Adler" 1967/70 Wien, 1970. 223 1. + 12 t Az osztrák "Adler" Heraldikai - Genealógiai Társaság 12 tanulmányt tartalmazó évkönyve ezúttal ünnepi alkalomból, a Társaság 100 éves fennállása tiszteletére jelent meg. A Társaság elnöke, Hanns Jäger-Sunstenau, erről az évfordulóról emlékezik meg bevzetőjében. Megtudhatjuk, hogy a Heraldikai - Genealógiai Társaság megalakulását megelőzően 1853-ban jött létre a Bécs Városi Történeti Egylet, 1864-ben az Alsóausztriai Helytörténeti Egylet és 1870-ben az Osztrák Numizmatikai Társaság. Sunstenau - az "Adler"-t is beleszámitva - a négy egyesületet "szerencséthozó négylevelü lóheréhez" hasonlitja, mely a bécsi kulturális életre kedvező hatást gyakorolt. Ezt követően röviden számot ad a Társaság működéséről, rendezvényeiről, kiadványairól. A tanulmányok közül elsőként Walter Bergerét emliteném, a kenyér cimeren való ábrázolásáról. Berger abból indul ki, hogy a kenyér az összes kultúrnépek legfontosabb, alapvető étele. Ezért már korán megjelentek különböző ábrázolási formái. Természetes tehát, hogy a cimereken, elsősorban a polgári címereken is megjelent. Ez azzal is magyarázható, hogy a kenyér /és általában a pékáru/ igen alkalmas díszítőelem. Berger ezeket a díszítőelemeket is vizsgálja, igy pl. a kenyér polgári házak kapucimerében való megjelenését. A legrégibb ilyen emlék 1506-ból Wien Josephstadtból származik és egy perecből kialakittott "pékkeresztet" ábrázol. Hasonló emlékeket nagy számban sorol fel ezen kívül is a szerző. Természetes, hogy a kenyér a pékek céhének jelvényein szerepei leggyakrabban. Ezek rendszerint pajzs nélküli ábrázolások, a céhek arisztokratikus jellegét a korona és az oroszlán jelzik. A pékek bécsi testülete még ma is- a régi címert: perecet tartó két oroszlánt, koronával, használja. A pék családok címereiket rendszerint ezekből a céhjelvényekből származtatták. így ábrázolhattak: különböző alakú kenyeret /pl. veknit/, perecet, zsemlét, búzát, valamint a kenyérsütéshez használatos eszközöket /sütőlapát, kemence stb./. A szerző megemlékezik néhány olyan 'címerről, melyen sajt, sonka, szalonna, fokhagyma látható. A tanulmányt több mint 150 cimerábrázolás teszi vizuálissá. Vajay Szabolcs Donna Margarita de Cardonáról, a spanyol és osztrák Habsburgokkal, az aragóniai és kasztiliai királyi házakkal, európai egyházfejedeimekkel val rokonságáról ír. Tanulmánya a genealógiának azt a törekvését mutatja, hogy a származási táblázatokon, genealógiai adatokon túlmenően, ill. azokból levezetve, szociológiai következtetésekre jusson. Jelen esetben pl. megállapítja, hogy - ellentétben az uralkodóházak házassági koncepciójával - a főnemesség nem előretekintő házassági politikát folytatott, hanem a már megvalósult politikát /pl. két ország között már létrejött kapcsolatokat/ követte. Mindez, igen jól lemérhető egy olyan kettős birodalomban, mint a spanyol és az osztrák Habsburg birodalom.