Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - Szedő Antal: A Nemzetközi Levéltári Tanács működése. Nemzetközi kongresszusok / 5–9. o.

7 Mivel a végrehajtó bizottság csak évente egyszer ülésezik, két vb-ülés között az ügyeket az un. Iroda (Bureau) vezeti. Ehhez az elnök, a két alelnök, a titkárok és pénztáros tartoznak. Résztvesz az Iroda ülésein az UNESCO levéltári ügyekkel foglalkozó megbizottja is, aki öt éve a nyugatnémet Alfréd Wagner. Különleges célra, különleges munkálatok elvégzésére a végrehajtó bizottság külön bizottságokat, comité-kat szervezhet. Ilyen alkalmi bizottság a "jelölő bizottság", mely minden közgyűlés előtt létesül. Ennek 5 tagja van az elnökkel együtt és ebből legfeljebb 3 tartozhat egy féltekéhez, és minden tag más-más ország állampolgára kell, hogy legyen. A jelölőbizottság elnöke a vb egy olyan tagja, akinek a mandátuma nem jár le a közgyűlés idején. A jelölő bizottság feladata az, hogy a Nemzetközi Levéltári Tanács minél több tagját meghallgatva, elkészitse a jelöltek listáját (elnök, alelnökök, vb tagok) és ezt a közgyűlés elé terjessze választás céljából. Egy másik bizottság, melyet egy többnyelvű levéltári terminológiai szótár elkészítésére hivott életre a vb, már befejezte munkáját, eredménye egy 1964-ben megjelent mü: Lexicon of Archives Terminology. A mü a legfontosabb 176 levéltári terminus technicus-t tárgyalja hat (német, angol, spanyol, olasz, francia és holland) nyelven. Sok éve működik a Pecséttani (Szigillográfiai) Bizottság. Szabályzatot kellett volna készítenie a pecsétek leírására, restaurálására és a pacskolatok készítésére. Meg kell mondani, hogy bár ez a bizottság sok ülést tartott, eredményre eddig nem jutott. A legnagyobb munka, amibe eddig a Nemzetközi Levéltári Tanács belefogott, a Guide des Sources de l'histoire des nations. Ez tulajdonképpen egy általános útmutató lenne, mely felsorolja a latinamerikai, afrikai és ázsiai népek és államok történetének európai és észak-amerikai levéltárakban levő legfontosabb levéltári forrásait. A munkát az un. nemzetközi technikai bizottság végzi, (ennek 1972 novemberében volt legutóbbi ülése Toledóban.) Ezt az óriási vállalkozást az UNESCO finanszírozza. Több kötet látott már napvilágot, így pl. a belga, a spanyol, a holland és a svéd levéltárakban levő és a latinamerikai államok történetére vonatkozók. A legfiatalabb bizottság, a Mikrofilm Bizottság 1967 óta működik. Első munkája egy referátum volt a mikrofilmezés problémáiról az 1968. évi madridi kongresszus számára. Ebből a referátumból ismerhettük meg a mikrofilm publikációkat. Ezek az Egyesült Államokban nagyon népszerűek. A Mikrofilm Bizottság főfeladata a technikai fejlődésben elmaradt országok támogatása mikrofilmézési problémáikban. Van egy Bulletin-je, melyet Borsa Iván, a-Bizottság titkára szerkeszt és a Magyar Országos Levéltár ad ki. A Nemzetközi Levéltári Tanács tudományos szakmai folyóirata az ARCHÍVUM, amely évente egy kötetben jelenik meg. A Tanácsnak ezen kivül vannak még speciális kiadványai. így Duchein 1966-ban irt egy kézikönyvet a levéltári épületekről és azok berendezéséről, felszereléséről. Két másik müvet ugyan nem a Nemzetközi Levéltári Tanács adott ki, azonban legalább inspirált. Az egyik az Argentínában élő Tanodi müve, 1961-ben jelent meg. Manuel de archivologia Hispanoamericana, teorias y principios, a másik Yves Pérotin müve : Manuel d'archivistique tropical (a trópusi levéltárak számára), 1966-ban jelent meg. Nemrég jelent meg az UNESCO gondozásában Guéze Carbone Projet de loi d'archives type: présentation et texte cimü (előbb franciául, majd angol nyelven is kiadott) a levéltári törvények megalkotói számára típus-tervezetet nyújtó munkája. A Nemzetközi Levéltári Tanács saját munkáját megkönnyítendő, regionális szervezeteket hoz létre. Eddig ez Afrikában és Délkelet Ázsiában sikerült és a megvalósulás stádiumában van az arab regionális szervezet. A Nemzetközi Levéltári Tanács kötelessége nemzetközi kongresszusokat és konferenciákat szervezni. A statútumok szerint nemzetközi kongresszust legalább minden ötödik évben szervezni kell. Az első kongresszus 1950-ben Párizsban volt,, a második 1953-ban Hágában, a harmadik 1956-ban Firenzében (ezen jelentek meg először a szocialista országok), 1960-ban Stockholmban volt a negyedik kongresszus, 1964-ben Brüsszelben az ötödik, 1968-ban Madriban a hatodik és ez évben Moszkvában a hetedik kongresszus. Ezek a kongresszusok képezik a Tanács tudományos életének az alapját és ezen a hét kongresszuson valóban szóba került minden lényeges levéltári probléma. A témák úgy kerülnek megtárgyalásra, hogy valaki referátumot készit a témáról. (A referátum szerzője kérdőiveket szerkeszt és küld szét a világ valamennyi jelentős levéltárába, a beérkezett válaszokat összeszerkeszti, megtoldja saját véleményével). A referátumot a Tanács sokszorosítja és minden résztvevő kap egy példányt. Magán a kongresszuson feltételezik,hogy a vitában