Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - FIGYELŐ - Sashegyi Oszkár: Svédországi tapasztalatok: első közlemény / 69–76. o.

76 füzetben. A levéltártudományi tanulmányok (Arkiwetenskapliga Studier) c. kiadványsorozatot Uppsalában adják ki. S végül, de nem utolsósorban meg kell emlitenünk a skandináv országok közös levéltári folyóiratát, a Kopenhágában évenként négyszer megjelenő "Nordisk Arkivnyt" c. hiradót, amelybe a RA rendszeresen küld be információs anyagot, főképp az időközben bekövetkezett személyzeti változások jegyzékét. Forráskiadványokon a RA jelenleg nem dolgozik. A svéd diplomatárium lassan haladó munkálatait egy külön alapitványból dotált munkacsoport végzi, amely helyet kapott a RA épületében, de szervezetileg attól független. A fent előadott tények azt bizonyítják, hogy a RA, amióta profilja megváltozott s országos hatósággá vált, kiadványkészitési munkákra kevesebb energiát és időt tud fordítani, mint korábban, s ez természetes is. A levéltárosok tudomásul vették az uj helyzetet, s az ellen nem lázadoznak. Nincs is miért. Kvalifikációjuknak megfelelő, magas szintű munkát végeznek, jogilag jól körülbástyázott helyzetben vannak, túlterheltség miatt nem panaszkodhatnak. A kiadványmunka egyébként nálunk nem. tűnik olyan vonzónak, mint náluk (ennek részben anyagi, részben egyéb okai vannak) s ennek folytán nem is tapasztalható a kiadványoknak az a túltengése, ami a hazai viszonyokra jellemző. A svéd levéltárosok egy része azt a tényt, hogy nem visszavonult tudósként, hanem az élettel szoros kapcsolatot tartó hivatalnokként kell működnie, kedvezőnek érzi. A levéltárosnak ez a hivatalnoki tipusa számunkra mindenesetre idegen. Nem zárkózhatunk el azonban napjaink ama felismerése elől, hogy az irattárak munkája - éppúgy, mint pl. az államszámviteli munka - központi irányításra *s ellenőrzésre szorul. E felismerés természetes következménye annak a jelenségnek, amit korunk információáradata robbanásszerű növekedésének neveznek. S legyen bár ez a központi irányító és ellenőrző szerv maga a levéltár, mint a viszonylag kis Svédországban, vagy egy a levéltárral szervezeti kapcsolatban álló külön hatóság, mint a legnagyobb és legfejlettebb országokban, az egykori segédhivatalokból a tőkés fejlődés korában önállósult, de hatáskör nélküli levéltári intézmények jövő fejlődésének útja mindenképpen az,hogy az államigazgatási apparátusba szervesen beilleszkedjenek.