Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - KRÓNIKA - Kállay István: Az osztrák levéltárosok és történészek kongresszusa Bregenzben, 1973. október 1–6. / 659–661. o.

660 ban bankok, vállalatok, cégek vesznek igénybe, lényegesen olcsóbb, mint ugyanannak az iratanyagnak a filmezése lenne. Más oldalról közelitette meg a kérdést dr. Ottó Winter, a bécsi Kriegsarchiv igazgatója, aki a modern katonai iratanyag levéltári őrzésének kérdéséről beszélt. 0 a megoldást a levéltárak és az irattárak között létesitendő átmeneti levéltárakban /Zwischenarchiv/ látta. Az osztrák hadügyminisztérium a kérdést ugy szándékozik megoldani, hogy legujabbkori iratainak egy részét a Kriegsarchivnak adja át, helyet és személyzetet is biztositva hozzá. Az iratanyag nem kerülne levéltári megőrzésbe, hanem a Kriegsarchivon belül egy átmeneti levéltár őrizné azokat. A levéltári kongresszuson Ausztriából, Lichtensteinből, Svájcból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Dániából és Magyarországról 156 levéltáros vett részt. A történész -konresszus mottóját Vorarlberg tartományfőnöke fogalmazta meg: "A haza szeretete a haza ismeretéből adódik és táplálkozik". Ennek a gondolatnak a jegyében több előadás foglalkozott a tartomány és Bregenz történelmi szerepével. A város egész történelme során a nemzetközi közlekedési, kereskedelmi utak metszőpontjában feküdt, pozicióját azonban ennek ellenére újra és újra ki kellett vivnia. A megnyitó együttes ülésén hangzott el dr. Marcel Beck zürichi egyetemi tanár előadása "Habsburg és Svájc" cimmel. Ő azt bizonygatta, hogy a svájciak szerették a Habsburgokat, még akkor is, ha általános felfogás szerint az ország ősellenségeinek tartják őket. Szerinte az 1291- évi szövetségi oklevél nem tudatos alkotmányozó tevékenységből, hanem sokkal inkább külpolitikai okokból jött létre: azért, hogy a IV. Rudolf - ki megértően, de keményen uralkodott - által adott kiváltságok halála után ne kerüljenek veszendőbe. Ma már a nemzeti öntudat - hangoztatta Beck - mely a legutóbbi két világháború előtt talán még jogosult volt, kérdésessé vált, hiszen KözépEurópában a határok egyre jobban elmosódnak, ill. egy nap te ljesen megszűnnek. Előadásának az a része, mely a nemzetekfeletti gondolatot hangsúlyozta, valamint annak nagy részét kitevő kronológiai felsorolás, a hallgatóság jelentős részében ellenvéleményt váltott ki. A történész konresszus 11 szekcióban ülésezett. A szekciók a következők voltak: római kor, általános történet, helytörténet, gazdaság- és társadalomtörténet, jogtörténet, szlávság és Kelet-Európa, történeti néprajz, történeti földrajz, numizmitika-heraldika-genealógia, a történelem tanárok, valamint a muzeológusok és müemlékügyi tisztviselők munkaközössége. A szekciókban igen sok előadás hangzott el. Legnagyobb érdeklődés a

z általános történeti, valamint a gazdaság- és társadalomtörténeti szekció munkáját kisérte. Az általános történeti szekcióban előadást hallhattunk Barbarossa Frigyes és az olasz városok szerződéseiről, II. Albrecht király birodalmi kormányzatáról, I. Ferdinánd birodalmi helytartóságáról, az 1532. évi regensburgi birodalmi gyűlésről. A szekció két legérdekesebb előadása kétségkivül "Marx, Engels és Ausztria" valamint "Dolfuss ideológiája és politikája" cimmel hangzott el. A gazdaság- és társadalomtörténeti szekció az újkori kelet-alpesi valamint