Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - ADATTÁR - Scholz Tamás: Amit a filatélia mondhat a levéltárnak / 617–633. o.
625 A bélyegzők sokfélesége indokolja, hogy azokat rendszerbe foglaljuk. A rendszer alapja a bélyegzők használatba vételének kezdete. Az első tipus 1752-1849 között használt keretvonal nélküli sorbélyegző /fontosabb tipusait a 7» ábrán láthatjuk/. A második tipuscsoport az 1753-184-9 között használatban levő négyszögletes alakú helybélyegzők /S.ábra/ Harmadik tipus-csoportba az ellipszis alakú helybélyegzők kerültek. Felhasználási idejük 175Ö-1819 közötti időszakra tehető /9. ábi»a/. Negyedik csoport a különleges alakú helybélyegzők, melyek 1828-48 között voltak használatban. Következő nagy csoport a hely- és keletbélyegzők csoportja. Ezek első alcsoportja a sorbélyegzők, betétrendszerü keltezéssel. Különböző jellemző fajtáit a 10. ábrán láthatjuk. Használati idejük 1822-1867 közötti időszak volt. A második alcsoportot a négyszögletes hely-kelet bélyegzések alkotják. Felhasználási ideje I83O-I885. /ll. ábra/ A harmadik alcsoportba az az ellipszis alakú hely-kelet bélyegzők tartoznak, melyeket 1828-1891 közötti időkben találhatunk meg a leveleken. Különböző fajtáit a 12 ábrán láthatjuk. A negyedik alcsoportot a kétkörös, egygyürüs rendszerű bélyegzők alkotják, 1837-1850 és 1870-1Ö91 időszakok között voltak használatban. /13. ábra/ Az ötödik alcsoport az egykörös körbélyegzőké, 184-7-1867 között használták őket. /14. ábra/ Fentieken kivül a későbbi, tehát bélyeg utáni korszaknak még sokféle bélyegzőjét ismerjük. Még az előfutárokon is találhatunk a felsoroltakon kivül bélyegzéseket, melyek különböző célokat szolgáltak. Megtalálhatók a Magyar Bélyegek Monográfiájának I. és II. kötetében, valamint Térfi etémájú müvében. Egy-egy területről, igy Pl« Békés megye bélyegzőinek ismertetését tartalmazó monográfia már elkészült. Mint a cikk bevezetőjében emiitettem, folyik a magyar bélyegzőket és a leveleken fellelhető egyéb kezelési jeleket egy értékelésben összefoglaló előfutár katalógus előkészitő munkája. A cikkben foglaltak és az ábrákon bemutatott példák is bizonyítják, hogy a filatélia, mint tudomány segitségére lehet a levéltárosoknak, ha igaz is az a tény, hogy a levéltárosok és a levéltárak sokkal nagyobb segítséget nyújtottak és nyújtanak a filatélia tudományához, mint fordítva. Nehezíti munkánkat és az egyes postai jelek alapján történő meghatározásokat az a tény, hogy bár a posta belkezelési szabályzatai azok kötelező használatát előírták, nem minden esetben hajtották azokat következetesen végre. Ugyanakkor magyarországi alkalmazásuk értékét korlátozta a postahivatalnokok viszonylag alacsony műveltsége, mely a helyesírási hibák gyakoriságát magyarázza. Az a tény, hogy közpon-