Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Sashegyi Oszkár: A levéltáros képzés a Német Demokratikus Köztársaságban / 579–592. o.

5öO Az 1965* évi oktatásügyi törvény egységesen felépitett képzési rendszert hozott létre a bölcsödétől az egyetemig. Ebben a rendszerben a felsőfokú képzést a felsőfokú szakiskolák és a főiskolák képviselik. A felsőfokú szakiskolák már e törvényt megelőzően kiépültek, még pedig - a német iskolarendszer jellegzetességeként - a mi viszonyainktól eltérő módon, nemcsak a műszaki oktatás területén. Ez az iskolatipus Németországban erős tradiciókkal rendelkezett s igy nem volt meglepő, hogy 1955-ben a "Fachschule für Archivwesen" megalakult. A felsőfokú levéltáros szakiskola hároméves, az egyetemen a levéltáros szak jelenleg négyéves képzést nyújt. A felsőfokú levéltáros szakiskola sikeres elvégzése után lehetőség van az egyetemi levéltáros szak elvégzésére. A levéltáros képzési rendszer differenciáltságát nemcsak az általános, egységes képzési sémának levéltári területre történő átvetitése magyarázza, hanem a levéltárügy igényei teszik érthetővé. Az NDK-ban jelenleg több mint ötezer levéltárat tartanak nyilván. Ezek többsége természetesen nem "véglevéltár", hanem "átmeneti levéltár", amely anyagát egy idő után az illetékes "véglevéltárnak" adja át. A ma érvényes jogszabály, az NDK állami levéltárügyét szabályozó 1965. évi törvényerejű rendelet 5. §-a előirja, hogy az állami központi szervek, az államapparátus intézményei, a gazdasági irányitó szervek, a szocialista gazdaság üzemei és intézményei, a tudományos intézmények és a helyi tanácsok mellett levéltárakat /járási, városi, vállalati és közigazgatási levéltárakat, valamint tudományos intézmények levéltárait, irodalmi-, film-, és hanglevéltárakat/ kell felállitani. E levéltárak felállítását különösen az a tény tette indokolttá, hogy Németországban az 1920-as években bevezetett un. "Büroreform" megszüntette, a központi irattárakat, s az egyes intézményekben az irattározást decentralizálta. Az intézményi levéltárak lényegében véve nem irattári-ügyviteli, hanem le vélt ári-dokumentációs funkciót töltenek be; a folyó ügyintézésben már nem szükséges iratanyagot veszik át az osztály- és előadói irattáraktól, annak értékelését, a tartós megőrzésre nem érdemes iratok kiselejtezését és a levéltári értéküeknek egy információs rendszerbe való beépitését végzik. Mindezeknek az intézményi levéltáraknak szakképzett munkaerőkre van szükségük munkájuk ellátásához, még pedig általában nem tudományosan képzett, hanem szakmunkásiskolát illetőleg felsőfokú szakiskolát végzett levéltári szakemberekre. A levéltáros képzés legutóbbi reformja a marxista-leninista társadalomtudományokra vonatkozó, 1968 évi párthatározat szellemében, a tudományos prognózis és távlati tervek figyelembe vételével történt. Ennek megfelelően a képzés ma már nem "retrospektiv", hanem a jövőre irányuló. Minthogy a levéltári munka már ma is, a jövőben pedig még inkább zömmel a szocialista kori levéltári anyagot érinti, a képzésben is a súlyt a szocialista kori iratanyagra helyezték. Figyelembe vették azt is, hogy a fejlődés során a Levéltárügy munkásainak egyre inkább "informátorokká" kell válniuk, akik fő feladata a levéltári anyag biztositása, kiválogatása, értékelése, feltárása és annak tartalmáról a szükségnek megfelelő információk nyújtása. Az információtudomány igényeinek megfelelően arra törekszenek, hogy a levéltá-