Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - Lengyel Alfréd: Az abszolutizmus kori megyehatósági iratok selejtezhetőségének kérdéséhez / 388–397. o.

3dtí LENGYEL ALFRÉD: Az abszolutizmus kori megyehatósági iratok selejtezhetőségének kérdéséhez Az abszolutizmus-kori fondók forrásértékelésével és részbeni selejtezhetőségük kérdéseivel korábban már többen foglalkoztak. A magam részéről az alábbi rövid tanulmányban azokat a megállapításokat kivánom rögziteni, amelyeket - a Győr-Sopron megyei 1. számú Levéltár 1971. évi munkatervének megfelelően - a győri cs. kir. megyehatóság megyefőnöki közigazgatási állagának kisérleti átvizsgálása során tettem. A Levéltári Igazgatósággal történt megállapodás értelmében két évjáratot választottam ki, az 1852. és I856. évit, amelyek összességükben kb. 4-5 fm-t tettek ki. A választás korántsem esett véletlenül erre a két évjáratra, mivel szándékosan kivántam selejtezést végezni egy provizórium-kori és egy , a definitivum időszakából származó állagrészben, hogy különbséget, ill. összehasonlítást tudjak tenni a nagyjából azonos irattári rendszeren belül létrejött különböző korú iratok között. Ugy vélem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mig az 1852. évi iratok túlnyomórészt magyar nyelvűek, az 1856-ból eredő anyagban már alig találhatók ilyenek, szinte 90% -ban német szövegezésüek. Tartalmilag annyiban különülnek el az 1852. éviek a négy esztendővel későbbiektől, hogy a korábbiak jelentős részükben még a megtorlások és az abszolutisztikus kormányzati intézkedések légkörét tükrözik, az 1856. éviek viszont már a kibékülés, a kényszerhelyzet folytán szükségessé vált közeledés és enyhülés momentumaira is élénk fényt vetnek. Közismert a Bach-rendszer államigazgatási apparátusának nagyméretű irattermelése, a selejtezés elbírálásánál mégis igen körültekintően és a legalaposabb mérlegelés alkalmazásával szabad csak eljárnunk. Jelentékteleneknek tűnő feljegyzések, átiratok, jelentések is nem egy esetben tartalmaznak olyan adatokat, amelyek értékesek lehetnek a történészek, kutatók számára. A válogatási munkálatok közben aránylag nagyon kevés irat átolvasása után volt az a gátlástalan érzésem, hogy esetleges megsemmisítésükkel nem szenvednek kárt, vagy sérelmet a szoros értelemben vett levéltári érdekek. Állásfoglalásom megfelelő alátámasztása céljából, az alábbiakban sorra veszem a 21 kútfőbe csoportosított anyag iratfajtáit, a forrásértékükre, illetve selejtezhetőségükre utaló észrevételek kiséretében. I. Felségfolyamodványok, uralkodóházi ügyek, királyi látogatások, állami ünnepek, különleges rendezvényekkel kapcsolatos költségelőirányzatok és elszámolások. Az anyag kortörténeti és néprajzi szempontból egyaránt értékes támpontokat nyújthat, rostálását nem tartom indokoltnak. A folyamodványok sok esetben tájékoztatást adnak a lakosság ekkori anyagi helyzetére, társadalmi igényeire és törek-