Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: Igazgatói értekezlet Siklóson / 349–353. o.

350 vonalán egyre inkább jelentkező dilettantizmus, igy lehet a község-, üzem- és intézménytörténetek 'szinvonal ában legalább a kötelező "minimumot" biztositani. Ez egyúttal ut a provinvializmus leküzdéséhez is: el kell érnünk, hogy a közvélemény a vidék kulturális eredményeit ne alkalmanként előtérbe állitott kuriózumoknak, hanem az egyetemes magyar kultúra szerves alkotó elemeinek tekintse. A levéltáraknak nagy szerepe lehet abban is, hogy a helyi kutatómunka ne korlátozódjét csak egyegy megye területére akkor, ha a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok egyegy tájegység egészének vizsgálatát indokolják. /A Baranya megyei munkásmozgalom dokumentumainak feltárása helyett célszerűbb és eredményesebb lett volna a kutatómunkát az egész Dél-Dunántúlra kiterjeszteni./ Végezetül Takács elvtárs hangsúlyozta, hogy a Baranya megyei Tanács nagyra értékeli a levéltár munkáját, fejlesztésére eddig is sokat áldozott, s az intézmény'sorsát személy szerint is figyelemmel kiséri. Az értekezlet a napirend első pontjaként a Heves, Szolnok és Vas megyei Le-• véltár közös munkájával összeállított tervezetet vitatta meg, amely az 1950-1970. közötti még kintlévő iratanyag levéltári érték szerinti rangsorolásához kivánt irányelveket adni. E napirendi pont előadója Horváth Ferenc, a Vas megyei Levéltár igazgatója volt. Amióta a 29/1950.sz. törvényerejű rendelet az archiválási kötelezettséget valamennyi irattár történeti értékű iratára kiterjesztette, a tanácsi levéltárak egyik legnagyobb problémája volt, hogy gyűjtőterületükön összeállítsák azon szervek jegyzékét, amelyek ügyintézésük során történeti értékű iratokat hoznak létre. A Levéltári Központ is k-özel 2 évtized óta arra törekedett, hogy a szervek e szempontok szerinti rangsorolásához egységesen alkalmazható irányelveket dolgozzon ki. 1957-ben készült el az az Utasitás , amelynek alapján - az akkori Győri Állami Levéltár mintajegyzékét is figyelembe véve - valamennyi levéltár összeállította azon szervek jegyzékét, amelyek irattárának rendszeres ellenőrzését szükségesnek tartotta. E szervek száma országosan 12-13 ezerre becsülhető. A szervek irattárainak levéltári értékhatár szerinti rangsorolása időközönkénti felülvizsgálatot kivan, hiszen feladataik,, ügyköreik, az államapparátusban elfoglalt helyük lényegesen megváltozhat, sőt maguk a rangsorolás szempontjai is elavulhatnak, módosulhatnak. Mindez időszerűvé tette a levéltári értékhatár kérdésének újbóli megvitatását, egyes esetekben az irányelveknek a korábbinál részletesebb kidolgozását. A tervezet készítője maga is, s a vita során a hozzászólók közül többen rámutattak arra, hogy az új iratkezelési rendszer bevezetése előtti és utáni irattári anyaggal való foglalkozás a levéltári értékhatár szempontjából bizonyosfokú differenciálást igényel. Az 1970. előtt keletkezett még kintlévő levéltári anyaggal kapcsolatos teendőink közül - a meglévő szervjegyzék bizonyosfokú korrekciója mellett - elsősorban a szervek olyan szempontú osztályozását kell elvégeznünk, amelynek alapján irattáraink ellenőrzését és irataik átvételét /személyi, közlekedési