Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - FIGYELŐ - Sashegyi Oszkár: Változás az osztrák állami levéltár vezetésében / 281–282. o.

281 SASHEGYI OSZKÁR: Változás az osztrák állami levéltár vezetésében Hanns Leo Mikoletzky professzor, az Österreichisches Staatsarchiv főigazgatója, 65. életévét betöltvén, nyugalomba vonult. Utódja Walter Goldinger professzor, a Staatsarchiv legrégibb tudományos dolgozója, a Staatsarchiv keretébe tartozó öt központi levéltár egyikének, az Allgeme-ines Verwaltungsarchivnak több évtized óta igazgatója. A magyar levéltárügy, amelynek a bécsi'magyar levéltári delegáció révén szerves kapcsolata van a Staatsarchivval, sokat köszönhet a távozó főigazgató működésének. Az aktiv szolgálattól való megválása igy minket is arra késztet, hogy érdemeiről röviden megemlékezve, vele szemben érzett hálánknak szerény kifejezést adjunk. Mikoletzky, bár csak I96Ő óta töltötte be a főigazgatói feladatkört, már ezt jóval megelőzően sok éven át a magyar szempontból egyik legfontosabb központi levéltár, a Hofkammer- und Finanzarchiv igazgatójaként nyújtott készségesen segitséget a magyar kutatóknak és levéltárosoknak. Egyéniségének, tudományos alkotói, oktatói és szervezői tevékenységének jelentősége pedig messze túlnőtt azokon a kereteken, amelyeket főigazgatóságának viszonylag rövid időszaka és hazájának határai számára eleve biztosítottak. Mikoletzky a legjobb értelemben vett osztrák hagyományokat képviselte a második világháború utáni kulturális és tudományos életben. Eszéken született és már gyermekkorában megismerkedett a soknemzetiségű Monarchia népeinek sokszinu kultú-, rajával. A náci Németország idején üldöztetést szenvedett. Tudományos és kultúrpolitikai tevékenységét csak a háború utáni időszakban tudta kibontakoztatni. Kezdettől fogva lelkes pártolója és aktiv részese volt a levéltárosok nemzetközi együti>müködésének. 194-9 óta az osztrák történész egyesületek szövetsége főtitkáraként számos osztrák történész és levéltáros kongresszust szervezett. Ő szervezte 1965ben a 12. nemzetközi történész kongresszust Bécsben, és ugyanott a CIA 1970- évi konferenciáját. Az UNESCO keretein belül jelentős tevékenységet fejtett ki az európai országok történelemkönyveinek reviziója érdekében. Mindenfajta nacionalista szenvedély és előitélet ellensége lévén, hatalmas tárgyi tudásával, erős kritikai érzékével és bölcs öniróniájával elsősorban magát az osztrák történelemszemléletet igyekezett konzervativ bilincseitől megfosztani, a nagyobb összefüggések iránt érzékenyebbé, a szomszéd népek érdekei iránt megértőbbé formálni. Mély humanizmusa, bölcs életismerete érvényesült történetirói, egyetemi oktatói és levéltárosi tevékenységében is. A levéltáraink közötti kapcsolatok az ő főigazgatósága idején az immár hagyó-