Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: A M. Kir. Közmunka- és Közlekedési Minisztérium 1867. és 1871. évi írószer ellátása / 258–270. o.
263 génybe, feltüntették a toll hegyének hasitékát, finomságát és hajlékonyságát is. A szállitást igy az alábbi megjegyzésekkel kérték: "fehér kis rajztoll finom", "kék finom ágú", "középfinom könyv", "CKuhn fehér", "nemzetgazdászati", "takarékpénztári vastagságú". A finomság természetesen megszabta ezek magasabb árát is. A legolcsóbb dobozonként 0,78, a legdrágább pedig 1,85 Ft-ba került. A magasabb ár ellenére mégis a finomabb termékekből többet rendeltek. így kérték 5 doboz, vagyis 720 darab 6,01 Ft értékű irótoll leszállítását. E bécsi gyár termékeiből tehát a minisztérium 1 év alatt összesen 9 dobozt, vagyis 1296 darab irótollat, 10,31 Ft értékben használt el, vagyis 2 dobozzal, 288 darabbal, 3,80 Ft-tal többet, mint az angol gyártmányokból. E 3 irótollgyártól beszerzett mennyiségből megállapíthatjuk, hogy a minisztérium 1867. évi összfogyasztása 16 doboz, vagyis 2337 darab irótoll volt, 16,82 Ft értékben. A tinta és tollhegy mellett további segédeszközre is szükség volt. E szerepet töltötte be a tollnyél /tollszár/, ami a tartósabb Íróeszközök közé tartozott, s amit a rendelés is tükröz. Ez fémből és fából készült. Évi szükségletként 1867ben mindössze kettőt rendeltek, 1 "vastag aluminium" és 1 "középfinom universal" tollnyelet, amelynek darabja 1 Ft-ba került. A vásárolt, illetve rendelt ceruzamennyiség hiven tükrözi azt, hogy a ceruzának 1867-ben még kevés szerep jutott. Az Írásbeli munkát nagyrészt még tintával és tollal végezték, de már megrendeltek 5 tucat, vagyis 60 darab, 4,82 Ft értékű ceruzát is. A szerződésben még nem ceruzának, hanem "ón"-nak nevezték és 3 fajtáját: rajz-, iró- és pastellón alkalmazták. A tollhegyhez hasonlóan a hazai ceruzakészités ebből sem tudta kielégíteni az igényeket, igy a szükségletet a német Faber és az osztrák Hardtmuth gyárból szerezték be. Az "ón"*-ra mindkét gyár azonos keménységi jelölést alkalmazott. Az 1-5-ig alkalmazott számok közül az l-es a legpuhább, az 5-ös a legkeményebb minőséget jelentette. Mindegyik gyár tu atban, ami 12 darabbal volt egyenlő, szállította gyártmányait, de a két gyár termékei között árbelileg lényeges eltérést találtunk. Mig 1 tucat Faber "rajz-ón" 1.- Ft-ba, igy darabja 8 fillérbe, addig a Hardmuth "rajz-ón" tucatja 0,65 Ft-ba darabja tehát csak 5 fillérbe került. íráshoz a 2. és J>. keménységű "finom iró-ón"-t használták, amelynek darabját 4 fillérért számlázták. Az összes ceruzafajták közül a pastell volt a legdrágább, ennek tucatját 1,36 Ft-ért, darabját igy 11 fillérért szállították. Ez utóbbi két fajtáját: a vöröskéket és a vöröszöldet alkalmazták a minisztériumban. A rendelések között tekintélyes mennyiséget képviselt a pecsétviasz. Az elkészült, más szervekhez irányított iratokat ennek alkalmazásával pecsételték meg. A pecsétviaszt fontban /0,56 kg/ és 5-40 darabos dobozokban szállították. A megrendelt fajtát számmal és betűvel pl. "8 D", vagy csak megnevezéssel, pl. "minister" jelölték. A fajtákon belüli minőségi fokozatokat pedig rövidítve, pl. "ordin" /közönséges/ és a tollhegynél már említett, de itt kisbetűvel irt M f" /fein=finom/,
