Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - ADATTÁR - Centgraf Károly: A magyar hivatali nyelvért folytatott harc egyik dokumentuma / 253–257. o.
1 255 Némely Egyházi és Világi Tisztségek; nem külömben a Magyar Nyelvnek közönséges felvétele eránt a közelebb múlt Ország Gyűlésén tétetett Törvény Tzikelye Végzésének /I805:4.t.c./ mennél elébb való tökélletes Teljesedésére, a Tekintetes Pest, Pilis és Solt törvényesen eggyesültt Vármegyéknek Rendelésekből, azon Anyai Nyelven készítettek. " A munka tehát levélcimformákat, hivatali eskümintákat, egyes tisztségek magyar megnevezését is tartalmazza, azontúl, hogy a mindennapi munka latin terminus t-echnicusainak pótlására közli a magyar megfelelőt. Ez a "tisztbeli Írásmód" lehetőséget adott, hogy egységesen értelmezett kifejezéseket használjanak a vármegyei hivatalok. A cimzés-formulák közül egyet, érdekes fényt vet a jogfenntartási meggondolásokra és a mindennapi ügyintézésben felesleges terjengősségre. Az Árpádházi királyokat még csak Király Urnák szólították, /11/H .Ferencnek igy kellett a levelet címezni: "Felséges Urunknak, Ditsősségessen Országló II-dik Ferentcznek, Választott Római és örökös Ausztriai Császárnak; Német, Magyar, Cseh, Dalmátzia, Horváth és Tót Országok; nem külömben Galliczia, Lodoméria és Jérusálem Apostoli Királyának; Ausztriai Fő, és Lotharingia, Velentze, Salisburga Nagy Hertzegének; Erdély Ország Nagy Fejedelmének; Stiria, Karinthia, Karniolia, Vürtemberga, Alsó és Felső Szilsia Hertzegének; Habspurg és Tirolis Grófjának s.a.t. legkegyelmesebb Urunknak." A királyi városok megszólítása: "Szabad Királyi Nemes N. Városa Tanátsának." - szerényebb és méltóságosabb, mint a király címeinek végtelen sorolása. Az esküminták fényt vetnek a vármegyei szervezetre, amellett, hogy nyilvánvaló lesz belőlük: a megye mit várt el tisztviselőitől. Egymásután sorakoznak a biró, a jegyző, az írnok, az adószedő, a földmérő, a mezei biztosok, a seborvos, hajdukáp T lár és a bába esküje, hogy hivatalát rendben, becsülettel végzi. A közegészségügy jellemzésére is idézem a bába esküjét: "Én N.N. esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya, Fiú és Szent Lélek tellyes Szent Háromság, boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentéire, hogy én ezen Tekintetes Nemes Pest, Pilis és Solt törvényesen egyben kapcsoltatott Vármegyék által, reám bizatott Bábaságot minden hivséggel, tökélletességgel és gyorsasággal, a Vármegyének végzése és Orvosainak oktatások szerént viselem; a Megyebéli Aszszony Nemű Adó fizetőknek minden készséggel szolgálok; azoktól a meg határoztatott bérnél többet nem veszek; midőn pedig valamelly vizsgálásokról, vagy más akármelly dolgokról a Vármegyének Tudósitást fogok tenni, azt minden tökélletességgel, igazán, a dolgok valósága szerint elő adom és meg magyarázom. Isten engemet ugy Segéljen s annak minden Szentéi." A bábák természetesen azelőtt is magyarul tettek esküt, rendszerint más nyelvet nem is beszéltek, de Pest vármegye, amikor a magyar nyelvet a közigazgatás hivatalos nyelvévé akarja tenni, természetes, hogy ezt is formába önti.
