Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.

234 megjelenítését és a képnek közvetlenül mikrofilmre való átvitelét. E technikai bravúrral kiküszöböl'te a leporelló-formát és egyszersmind létrehozta az első olyan mikrofilmet, amely nem szokványos dokumentum anyagról szokványos reprodukciós eljárás eredményeképpen készül el, hanem a mikrofilm maga a dokumentum. - E legújabb fototechnikai vívmányról gyakorlati tapasztalatok még nem állnak rendelkezésre. /A KODAK-cég által gyártott COM-90 jelű gép 16 mm-es filmre másodpercenként 90 000 jelet /character/ vetít, s ezzel növeli a kiírási sebességet is. Az igy exponált film hagyományos módon hívandó elő./ A fototechnika levéltári alkalmazásánál legfontosabb a mikrofilm-kamera fejlődése. Ennek felrajzolása után, lényegesen rövidebben tekintsük át a levéltári mikrofilmezéshez szükséges egyéb berendezések fejlődését. ELŐHÍVÁS A mikrofilmek előhívása is tekintélyes fejlődésen ment át az elmúlt négy évtizedben. A Magyar Országos Levéltár mikrofilmezésének kezdeti szakaszában közvetlenül az exponálás után, gyakran falusi környezetben folyóvíz nélkül, primitív eszközök segítségével /jó esetben f ot otálakban, de nem egyszer vödrökben vagy más edényekben/ hívták elő, fixálták és mosták ki a filmet. A helyszíni kidolgozásra szükség volt, mert a mostoha körülmények között nagy volt a rossz expozíció veszélye, s mindjárt gondoskodni kellett a pótfelvételek elkészítéséről. - A mikrofilmezés arányainak növekedésével párhuzamosan gondoskodni kellett, az egyre növekvő mennyiségű film terme.lékenyebb előhívásáról is. A fejlődés egyik iránya az eredeti kézi előhívás kereteit nem lépte túl. A két méteresről 10, 25 majd 30 méteresre nőtt filmtekercsek kézi kidolgozását megkönnyítették különböző szerkezetek, amelyekbe az exponált filmet úgy lehetett behelyezni /betekercselni/, hogy a spirális alakban lazán feltekert film a vegyszerekbe merülve, a szükséges vegyi hatás érvényesülni tudott. Segédberendezések is készültek, amelyek részben könnyítik a film ily módon való tekercselését, s részben biztosítják a kidolgozott filmek szárítását /szárító szekrények/. A kézi előhivási módszert nemcsak a kisebb műhelyek, hanem egyes nagyobb műhelyek is alkalmazzák. így pl. a müncheni Hauptstaatsarchiv fotomühelyében naponta több száz méter filmet igy dolgoznak ki. A fejlődés másik iránya az előhívás gépesítése felé mutatott. A mozgófilmek előhívásánál már régebben használt gépi előhivásimódszert ültették át kisebb méretekre és ezzel megszülettek a mikrofilmet előhívó gépek. A kisebb gépek teljesítménye óránként 30-60 méter között van, de az igények fokozódásával növekedett a gépek mérete és kapacitásuk is. Levéltári gyakorlatban ma már óránként 200-500 méter mikrofilmet előhívó gépek is vannak /pl. Magyar Országos Levéltár, londoni Public Record Office/. - Az előhivógépben a film egyenletes mozgással halad át a kidolgozáshoz szükséges vegyi, mosási és szárítási folyamatokon. Az előhivógépekben a