Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - Csipes Antal: Az árvaszék szervezete, működése és iratai Magyarországon a kapitalizmus korában / 176–188. o.

182 bizottság meghallgatása után a belügyminiszter hozzájárult. /Békés megyében Békéscsabán - amely 1918-ig nagyközségi jogállású volt - ennek alapján működött árvaszék./ A fentiek értelmében kezdték meg működésüket az árvaszékek és bár munkájukat több rendelkezés módositotta is ugyan, de ezek a fentiekben lényeges változást nem jelentettek. Az 189^. évi 16. te. arról rendelkezik, hogy haláleset esetén hivatalból meg kell inditani az örökösödési eljárást akkor, ha az örökösök között kiskorú, vagy gondnokolt van. Ebben az esetben a halálesetfelvételi iv két példányban készült és a másik példányt meg kellett küldeni a gyámhatóságnak. Az örökösödési eljárás lefolytatása kizárólag a járásbíróságok hatáskörébe tartozott. Az 1877. évi 20. te. alapján a belügyminiszter 1902. évi 128 000.sz. rendeletével adta közre az árvaszékek ügyviteli szabályzatát, ami az 1877. évi ügyrendet néhol módositotta. így például csak a megyei árvaszékek elnökei voltak kötelesek havonkénti beszámolásra a közigazgatási bizottság előtt, a rendezett tanácsú városok és az esetleges községi érvaszékek elnökei csak negyedévenként tettek jelentést. Változást jelentett az is, hogy az új ügyviteli szabályzat kétféle ülestipust különböztetett meg: a teljes ülést és a tanácsülést. Az elobbin foglalkoztak a miniszteri rendeletekkel, a felsőbb gyámhatósági utasításokkal, a belső, általános és állandó jellegű utasításokkal, a fennálló rendelkezések módosítására szolgáló felterjesztésekkel és a mintalapok szövegének megállapításával. A tanácsülésen hoztak véghatározatot vagy végzést az előzőek kivételével minden érdemleges ügyben. Az új szabályzat pontosan meghatározta az iratok nyilvántartásának mikéntjét is. Ezek szerint az árvaszék az irattári kezelésben alapszámos rendszert követ. Valamely ügyben beérkezett első irat iktatószáma lett az illető ügy alapszáma, a több évre átnyúló ügy iratainak gyűjtőjére évről-évre ráirták az új alapszámot. Az árvaszék ügyintézésében változást jelentett az 1923- évi 35- te. és az ennek nyomán megjelent 1923. évi 77^0. ME.sz. rendelet. E rendelkezések megszüntették az ügyintézés testületi jellegét, s a testületi szótöbbséggel történő határozatok helyett minden kérdésben az előadó /ülnök/ saját felelősséggel határozott, amit az elnök felülvizsgált ugyan, de az intézkedések kiadmányait az előadó irta alá. E változásokon túl az árvaszék ügyköre és szervezete nem változott. Az árvaszék teljes ülésének hatáskörében megmaradtak azok az ügyek, amiket az 1902. évi 128 000 BM.sz. rendelet a teljes ülésbe utalt, továbbá az árvaszéki állandó szakértők kinevezése és a gyámpénztári kölcsönök megszavazása. Szükséges külön szólnunk a gyámhatósági pénzkezelésről. A 1877. évi 20.te. szerint egyes gyámoltak és gondnokoltak pénzeit és értékeit az árvapénztárak kezelték. Az 1885. évi 6. te. előirta, hogy az ilyen pénzeket pénzintézetekbe, állampapírokba, államilag szavatolt értékpapírokba lehet befektetni, vagy kölcsön folyósítható belőlük, ill. ezek hiján kamatozó letétként az állami adóhivatalba kell elhelyezni. Az 1902. évi 123 000.sz. belügyminiszteri rendelet a helyi pénzkezelést