Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - Szedő Antal: A Nemzetközi Levéltári Tanács működése. Nemzetközi kongresszusok / 5–9. o.
9 A plenáris ülések n apirendjén négy téma szerepelt, amelyeket az alábbi referátumok alapján vitattak meg : A levéltári és irattári munka kapcsolata és folyamatossága (F.I.Dolgih) Uj levéltári módszerek (J.B. Rhoads) Segédletek a tudomány szolgálatában (F.Biljan) Módszertani segitség a levéltárak fejlődéséhez. - A segítséget adó országok álláspontja (J.R. Ede), A fejlődő országok álláspontja (S. N. Prasad). A szekció-ülések az alábbi referátumok alapján tárgyalták meg témáikat: Irodalmi és művészeti levéltárak (N.B. Volkova) Tervtárak (Michel Le Moel) Foto-, fonó- és filmarchivumok (W. Kohte) Ugyanakkor folyt a levéltári folyóiratok szerkesztőinek nemzetközi megbeszélése is , amelyen magyar részről Ember Győző vett részt, továbbá a Nemzetközi Levéltár Tanács Mikrofilmbizottságá nak ülése Borsa Iván részvételével, valamint a Pecséttani Bizottságé, Réti Lászlóéval. A tulajdonképpeni első kongresszusi napon (augusztus 22) tartott közgyűlés en került sor a Nemzetközi Levéltári Tanács vezetőségének és végrehajtóbizottságának, valamint a Table Ronde-ok szervezőségének és az Archivum szerkesztőbizottságának újraválasztására, kiegészítésére. Végül az utolsó kongresszusi napon (augusztus 25) összeült közgyűlés fogadta el azokat az "ajánlásokat, amelyeket a Tanács titkársága a Tanács nevében azóta már eljuttatott az egyes tagországokhoz. Megemlítem, hogy a fejlődő országok problémáinak tárgyalásánál Prasad, India képviselője indítványozta, hogy a volt gyarmattartó országok az egykori gyarmatoknak adják vissza azokat az iratokat, melyek a gyarmatokon a gyarmati igazgatás körében keletkeztek és amelyeket ezek az országok jelenleg saját levéltárakban őriznek. Mondanom sem kell, hogy ezt a volt gyarmatosítók ellenezték. A kongresszust nagy fogadás zárta be az uj Arbat egyik hatalmas vendéglátó kombinátjában. Befejezésül néhány szót a moszkvai kongresszus jelentőségéről. Mindenekelőtt a politikai jelentőségéről. 1960 óta vannak a Nemzetközi Levéltári Tanács vezetőségében szocialista levéltárosok, 1968 óta az egyik alelnök, Belov elvtárs (Szovjetunió) volt és 1972-ben Moszkvában volt az egyik legnépesebb nemzetközi levéltári kongresszus, mely szovjet elnököt választott Dolgih elvtárs személyében. Ezek az adatok maguktól beszélnek és arra mutatnak,hogy a szocialista országok a számarányukat jóval meghaladó mértékben vesznek részt a nemzetközi levéltári életben és a további részvétel fejlődését garantálja Dolgih elvtárs személye, aki - ez már most is látható - elnöki tisztét nem tekinti formálisnak, hanem valóban irányitani akar. Ami a kongresszus tartalmi gazdagságát illeti,eddig még soha ennyi téma nem szerepelt nemzetközi levéltári kongresszuson : az uj technika a levéltárakban, a levéltárak és irattárak kapcsolata, a fejlődő országok levéltárügye, a szekcióüléseken tárgyalt mikrofilm-problémák, pecséttani problémák, az irodalmi és művészeti levéltárak problémái, a levéltári építkezésekkel kapcsolatos problémák mind valamilyen módon tárgyalásra kerültek Moszkvában. Végül meg kell azt is jegyezni,hogy mi magyarok is számarányunkon felül szerepeltünk a Moszkvai kongresszuson. Varga János és Ember Győző elvtárs felkért hozzászólók voltak, Borsa Iván elvtárs a Mikrofilm Bizottság jelentését készitette el, Réti László elvtárs felszólalt a Pecséttani Bizottság ülésén. Ugy gondolom, hogy egészben véve a moszkvai kongresszus tanácskozásai előbbre vitték a nemzetközi levéltári kapcsolatok ügyét és hogy ezek a kapcsolatok a jövőben mindnyájunk számára gyümölcsözően fognak alakulni.
