Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - HUNGARICA - Kerényi Ferenc: Reformkori színészetünk levéltári emlékei Kassán / 165–167. o.

166 Börnstein Siklósi leányok cimü darabjának zenei betéteit tartalmazza. A játékszini könyvtár többi példánya a XIX. század első feléből való. Az anyag két részre oszlik. A zenemüvek sorában 33 opera, melodráma és prózai darab zenei részlete található, zömmel töredékesen. A szerzők névsora impozáns: azt bizonyitja, hogy Kassa operajátszása az 1830-as években elérte az európai szinvonala - már ami a játékrend megválasztását illeti : Mozart, Cherubini, Auber, Weber, Rossini nevével találkozunk az elfeledett korabeli szerzők csoportja mellett. A kortárs magyar zenét Arnold Györgynek néhány töredéke képviseli, aki Kisfaludy Károly Kemény Simon cimü darabjából formált történelmi daljátékot. A zenei anyag többirányú kutatásra nyújt lehetőséget. A partitúrák egyben zenei rendezőpéldánynak is tekinthet ők, a szereposztások tervezetére, a Kassán működött, vegyes összetételű zenekarra adnak támpontokat. A kottatár darabjai német közvetitéssel kerültek a magyar vándor szinészek birtokába - egy kivétellel német szöveg fölé került az énekszólamok magyar fordítása : járatlan terület a prezódia értői, elemzői számára! A kottatár legértékesebb darabja A véletlen vőlegény cimü táncjáték 15 hangszerszólama. A balettet adataink szerint először 1829-ben játszották. Mindenesetre a legrégebbi zenei anyag, ami táncjáték hazai előadásáról ránkmaradt. A partitura rekonstruálható ; ismertetését lásd a Táncművészeti Értesitő 1971/72. számában. A szindarabok gyűjteménye még terjedelmesebb : 63 dráma és szövegkönyv sugópéldánya, illetve szerepei alkotják. Értékét némileg csökkenti, hogy megannyi forditás, a magyar szerzők müveit - szemlátomást tudatosan - kiemelték. A kor szinházi állapotának megfelelően a teljes kötetek egyszerre cenzúrai, rendező- és sugópéldányok is. így sokoldalú további kutatásra adnak lehetőséget. A drámaszövegek irodalmi-esztétikai-műfaji elemzése mellett képet kapunk a társulat mindennapi munkájáról : kelléklisták, diszletleirások tarkítják a szövegeket, amelyek húzásaikkal, törléseikkel a mindenkori előadott variánsnak tekinthetők. Érdekes, uj adottság a nyelvészeti vizsgálat. A példányok egy része (mint az címlapjukról leolvasható) kassai másolású, más részüket a színészek előző tartózkodási helyükről, az 1820-as évek Kolozsváráról hozták magukkal. A lejegyzések szélső időpontjai (1797-1850) felölelik a nyelvújítást megelőző esztendőket, a mozgalom időszakát és a megújított magyar nyelv terjedésének, diadalának évtizedeit. Ha ehhez számításba vesszük,hogy a Kassa környékén beszélt és a keleti nyelvjárás lett az irodalmi nyelv alapja, hogy a vizsgálandó korszakban a nagy területen mozgó, sokféle közönség előtt játszó vándorszínészet a leghatékonyabb nyelvi formáló tényezők egyike és hogy az Erdélyből hozott vagy korábban másolt példányokon sok az utólagos nyelvi-stilisztikai javitás - akkor még csak főbb vonalaiban jeleztük a forrásanyag kínálta nyelvtörténeti kutatás távlatait. Az életrajzírók a Kassán élt és játszott színészek adatait az anyakönyvek gyűjteményéből bővíthetik. A református anyakönyvek II. , házassági kötete Egressy Gábor és Tóth István kötésének adatait, a katolikus XIII. , ugyancsak házassági kötet pedig Bartha János, Szentpétery Zsigmond és Heinisch József adatait hozza. Áttérve a Városi Levéltár anyagára : a szinügyi akták kigyűjtve 9 csomóban találhatók, évkoruk : 1762-1918. A levéltár rendezési tervében a szinügyi iratok a következő években szerepelnek, e munka során megszüntetik a gyűjtemény-jelleget és visszasorolják őket a tanácsülési iratok közé. A 9 csomó közül 3 jelez anyagot a XIX. század első feléből, 1762-1816, 1815-1840 és 1833-1846 évkörrel. Mint a kereszteződő dátumok is mutatják, az iratok besorolása hozzávetőleges, csomón belül pedig teljességgel rendezetlen, szálanként nézendő át. Az 1. csomó a német vándortársulatok kassai megjelenésétől az első magyar együttes vendégszerepléséig terjedő időszakra (1762-1816) őrizne iratokat. Legérdekesebb tétele 1786-ból a kassai városi színházépület (eredeti rendeltetését tekintve egyemeletes kávéház) tervrajza, az építkezés számadásai, helytartótanácsi működési engedély. A 2. csomóból a magyar színészet megtelepedésének adatai emelhetők ki: Borsod vármegye ajánlása, színészi és énekesi szerződések, a szinházi részvénytársaság jegyzőkönyveinek néhány fennmaradt darabja, valamint a társulat belső életére, fegyelmi ügyeire vonatkozó iratok. Ezt néhány összesítő elszámolás egészíti ki. Utóbbiak találhatók a 3. csomó szintén rendezetlen anyagában is. Minthogy a kassai színészet művészeti vezetői arisztokraták (gróf Berzeviczy Vince és gróf Csáky Tivadar) voltak, indokoltnak látszott a családi levéltárak átnézése is. A Berzeviczyhagyatékot végül is ideiglenes letéti helyén, az Eperjesi Állami Levéltárban találtam meg. Elna-