Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

32 községnek is igen értékes. Árva feljegyzéseiből és a község jelentéséből is kitűnik,hogy Magyarbánhegyesen a jegyzőkönyvek 1937-ig voltak meg. A begyűjtés alkalmával már csak 1922-ig. A hiányzókat 1952-ben a községi vb. titkára a hulladékgyűjtő szerveknek adta át. 1950-ben a levéltári látogatás során még valamennyi jegyzőkönyv hiánytalanul megvolt. Nagylakon az alakulástól kezdve, - 1921 - voltak a jegyzőkönyvek, 1952-ben már csak az 1933 évi került elő. Az igazgatási iratok hiánytalanul megvoltak. A kimutatás szerint 1937-hez viszonyitva 13 községben csökkent a jegyzőkönyvek száma ill. évköre. Ehhez számitva azt a 6 községet, ahol teljesen megsemmisültek ezek az iratok, a veszteség jelentősnek mondható. Árva János főlevéltáros felderítő útja érdemei közé tartozik az is, hogy a képviselőtestületi ülés jegyzőkönyveken kivül más iratok, elsősorban az előljárósági tanácsülési és a körrendeletek jegyzőkönyvei után is érdeklődött, néhány községben pedig az egyéb iratok iránt is. A részletesebb feltárásnak az irattár állapota szabott határt. Árva János 13 községben talált tanácsülési jegyzőkönyveket, 4községben rábukkant az 1849-1856 közötti időből származó körrendeletek jegyzőkönyvére. Megjegyezzük,hogy amikor 1950-1954 között, a szegedi közlevéltár gyűjtötte be az iratokat, már csak 7 olyan községet találtak, ahol 1849-1971 közötti időkből előkerültek az előljárósági tanácsülési jegyzőkönyvek és 18 községet, ahol 1872-1944 között keletkezett jegyzőkönyvek még megvoltak. Árva János Magyarcsanádon, Apátfalván és Battonyán részletesen feljegyezte az irattárban külsőleg látható iratfajtákat. Az alispánhoz intézett beszámolójában ezekből csak a lényegesebbeket emliti. A felsorolásból kitűnik,hogy tudatos rendezői tevékenység egyetlen egy községi irattárban sem folyt. Az iratoknak az irattár csak megőrző helye volt. A felsorolt községi irattáraknak Árva János által készitett jegyzéke külön is alkalmas a tanulmányozásra. Azzal itt a helyszűke miatt nem foglalkozhatunk. k) Mivel Csanád megye vezetősége muzeumot akart létrehozni, ennek a célnak az érdekében a régészeti anyag iránt is érdeklődtek a községi elöljáróságoknál. A legtöbb községből erről azt jelentették, hogy régészeti anyag nincs a község birtokában. Néhány jelentést mégis érdemesnek tartunk ismertetni. A nagykamarási elöljáróság megemliti Banner János szegedi egyetemi tanár ásatásait, és jelzi hogy a feltárt emlékek a szegedi múzeumban vannak. A község határában Botos-pusztán van egy domb, közelében ut, 1,5 m mélységre téglával befalazott vasajtó, azon belül alagút, ahol honfoglaláskori emlékek vannak. - jelenti az elöljáróság (42). Senki sem vette a fáradtságot, hogy a mende-mondának utána is nézzen. Mezőhegyesen érem, cserép és fegyvergyűjteményről tudtak, amely a ménesbirtok igazgatóságának birtokában van . (43) Kunágotán emlékeztek Móra Ferencre, aki ott ásatott és ugy tudták, hogy az emlékeket a szegedi múzeumban helyezték el. (44) Nagylakon van egy régi kaloda, amint jelentik. (45) Dombegyházán Balku Gyula földbirtokos őrizetében cserépedények, gyűrűk vannak. Csanádpalotán egy vasalt ládát őriznek a községházán. (Ezt a ládát 1950-ben beszállitották a szegedi levéltárba ; pénztár- és iratláda volt.) (46) Csanádapácán az iskola tulajdonában régi pénzek vannak. A községházán egy 1856-ból való pénztárládát és 1845-ös évet feltüntető lócát jegyzett fel Árva. (47) Eleken az emlékeket a helyi múzeumban őrzik. Ószentivánról a szegedi múzeumba kerültek az emlékek 1934-ben. Ref. kovácsházán kőkorsót őriztek az irattárban, amely a község belterületéről került elő, bronz karcsat maradványt is találtak a község szélén fekvő domb elhordása alkalmával. (48) Kövegyen, Deszken, Kübekházán megvoltak a régi pénztárládák. (A korsót a jelen sorok irója 1954-ben meg látta az irattárban.) A községek jelentéseit Árva kiégészitette. Ó is megemliti a kalodát Nagylakon, de ilyet talált Nagymajláton is. A múzeum gyarapítására esetleg alkalmas régészeti tárgyak és pénztárládák az egy csanádpalotai ládát kivéve elkallódtak, begyűjtésükre a közbejött háborús viszonyok között már senki sem gondolt. A magyar levéltárosok többsége világosan látta a feladatokat. Fő kívánságuk a levéltári szervezet országos és egységes kiépítése volt. Eljutottak emellett annak a felismeréséig, hogy elszórtan önkéntes akciókkal is érhetők el eredmények, személyes közbenjárásra 1-2 családi le-