Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

26 Ugyancsak az abszolutizmus korából, pontosan az 1849. évi november hónaptól kezdve egészen 1856.december végéig maradt fenn 6 kötetben az akkori un. megyefőnökség, valamint a makói cs.kir. főszolgabiróság által kibocsátott körrendeletek gyűjteménye, amely körrendeleteket az emiitett hatóságok bocsátották ki a vármegye egyes községeihez s amely körrendeletek nemcsak az országos, de a helyi, vármegyei jelentőségű fontos ügyek teljes sorozatát tartalmazzák. Különös fontossággal birnak ezek a kötetek már csak abból a szempontból is, hogy a vármegyék levéltárában elhelyezett abszolutizmus korabeli iratok - amint ezt annak idején a fevéltár rendezésekor is jelentettem - nagyrészben elvesztek s éppen ezek a hiányzó iratok a kutató számára ezzel az emiitett körrendeletgyüjteménnyel nagyrészben pótolhatók, illetőleg a kutató számára használhatók. II. A községi irattár elhelyezésére és berendezésére nézve meg kell azt is emlitenem, hogy a község irattára 2, erre a célra teljesen megfelelő és teljesen célszerű helyiséget bir s mindkét helyiség a szükséges és célszerű állványokkal bőven el van látra. Az iratanyag egészen a legújabb időkig kronologikus sorrendben s csaknem kifogástalan szakszerűséggel van elhelyezve és tisztántartva ugy,hogy bármely irat, vagy iratcsomag azonnal kézhez kapható. Éppen ezért sem az értékes iratok mikénti kezelésére, sem pedig az irattár mikénti berendezésére vagy elhelyezésére nézve semmiféle intézkedést nem tartok szükségesnek. Makó, 1938. évi május hó 28-án." Árva sk.(34) Földe ák 1 "Földeák község elöljárósága a'18. 318/1937 al. számú körrendelet értelmében az elmúlt év folyamán ügy Alispán Úrhoz, mint pedig hozzám beterjesztett jelentésében azt adta elő, hogy a községi irattár régi és fontosabb iratai a községi pénztárban vannak elhelyezve, tehát olyan helyen, ahol azok a tudományos feldolgozás és kutatás számára mindenkor hozzáférhetők. A községi irattár többi iratanyaga pedig - község jelentése szerint - részben az irattár helyiségében, részben pedig a községháza padlásán van elhelyezve. A helyszini felülvizsgálat során azonban meg állapítottam azt, hogy a községi elöljáróságnak ez a jelentése csak annyiban felel meg a való és tényleges helyzetnek, hogy a régi és fontos iratoknak csak egy elenyészően csekély része és töredéke az, amely valóban biztos helyen és kellő őrizet alatt tartatik. Az igy külön őrizett iratok között valóban vannak értékes okmányok : a község 1772. évi urbáriuma, az uriszék által kiadott szabályzat 1762-től, a községi elöljáróság által hozott Ítéletek 1779-ből,adószedői számadások 1786-87-bő^bíráskodási jegyzőkönyv 1779-ből, népmozgalmi statisztikai adatok 1828-ból, úrbéri szolgálmányok megállapítása (robot) 1838-ból, honvédségi ügyei 1848-ból, Návay Tamás, Csanádvármegye 1848. évi főispánjának elkobzott birtokára és vagyonára vonatkozó felsőbb rendelkezések 1850-53. évekből stb. , amelyek valóban mind értékes és fontos adatai a község történetének. Azonban a külön őrizett iratoknak jelentékeny része a község történetének szempontjából egészen alárendelt jelentőségű s csak a laikus előtt birhat és látszik történeti értékűnek. Már akkor, amidőn a községi elöljáróság az elmúlt év folyamán az említett jelentését ide beterjesztette, elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy Földeák község irattára - amely község Makkó mellett egyike a legrégibb községnek a vármegyében s amely község a vármegye történetében is igen sokszor nevezetes szerepet játszott, hiszen 18. század folyamán nem egyszer a vármegye közgyűléseit is ebben a községben tartották - csak ilyen elenyészően csekély számban tartalmazna iratokat a község múltjára vonatkozóan. Nyilvánvaló volt már akkor is előttem az, hogy a községi elöljáróság maga sem tudta azt,hogy mit tartalmaz a község irattára és ennél fogva a községi elöljáróság teljesen jóhiszeműen terjesztette ide be a tényeknek meg nem felelő jelentését, amely jóhiszeműségről egyébként a helyszinen magam is meggyőződtem. Mert amidőn a helyszini felülvizsgálat során vizsgálat alá vettem a községháza padlásán elhelyezett s a községi elöljáróság által teljesen értéktelennek tartott iratokat, egyre-másra húztam elő az évtizedes porral és piszokkal telerakodott iratok közül a 18. és 19. századi értékesnél értékesebb iratokat. Mindjárt első izben teljesen véletlenül a község 1837-1847. évi un. tanácsülési jegyzőkönyvét vettem elő, amely jegyzőkönyveknek fontosságát és rendkivüli értékét a Csanádpalota község irattárói szóló beszámolómban bővebben részleteztem.