Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Fallenbüchl Zoltán: Adalékok a magyar kamarai hivatalszervezet működéséhez a Rákóczi szabadságharc idején / 37–48. o.

38 ügyeket a harmincadhivatalok számának csökkenését és a megmaradottak átszervezését tárgyaló javaslat képviseli. (6) Ez a kérdés azonban nem uj, évtizedek óta foglalkoztatja a kamarát a har­mincadhivatalok csökkentésének kérdése. Egy hónappal a dolhai ütközet után, július 7-én Trencsén város tanácsa Sirsicz István trencséni harmincados beiktatásakor már arra kéri a Kamarát, hogy a harmincadjövedelmből en­gedélyezze falak és hidak épitését. (7) Az élelmiszerárak emelkedésére enged következtetni Franck János kamarai irnok kérése, aki szolgálatába belerokkanva, nélkülözések közepette kér segítséget a téli szükségletek beszerzésére. (8) A Rákóczi-szabadságharc terjedésével azután a következő évben már aggasztó hirek ér­keznek a Kamarához egyes hivatalnokok sorsáról. Ilyenről tanúskodik az a levél, amelyet 1704. április 20. -i kelettel Antolchich főharmincados Varasdról ir. Malik légrádi harmincadost - irja Antolchich - felkelők kifosztották és el is hurcolták. Ez felesége kétségbesett leveléből jutott Antolchich főharmincados tudomására, aki kötelességének tartja ezt bejelenteni. (9) Ugy látszik azonban, a harmincadosok közt hóditott Rákóczi mozgalma, mert - mint Antolchi eh irja - a rác­kanizsai harmincados helyettesét a stájer urak lázadás gyanúja miatt elfogatták s ugy hirlik, több harmincados is a "rebellisek" közé állt, nevezetesen a pinkafői, a rada- és gyanafalvai is. Még nem lehet tudni, visszatértek-e ezek a király hűségére. Csákányi pinkafői harmincadost ekkoriban függesztik fel; helyére Antolchich helyettese, Hangossy Jakab, Handler János Györgyöt Javasolja, aki bár "homo esto malevolens", hü maradt a császári ügyhöz, s a német Íráson és az aritmeti­kán kivül a magyar nyelvben is jártas. (10) Hogy milyen módszerekkel igyekeztek a szomszédos örökös tartományok hatóságai a magyar hivatalnokokat Rákóczitól eltéríteni, arra jellemző Kőfejő harmincadoshelyettes esete. Azt jelentik róla hogy Rindsmaul gróf négy hétre a stájerországi Bernegg várába záratta el, mig csak hűséget nem esküdött a császárnak. Keőfejő - mondja a je­lentés - négygyermekes családapa, kis háza van, más vagyona nincs : nem jó gazda, s nem is di­cséretesen szolgáló hivatalnok. Azonban a stájer hatóságok beavatkozása magyar tisztviselővel szemben nélkülöz minden törvényességet. (11) Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a marhakereskedelem s egyáltalán a harmincadok forgalma kárt szenved. Jövedelem nincs. A posta sem jár már. "Majd a fegyverszünet után" ­ígérik a postamesterek. Viszont a varasdi postamester és a többi postatisztviselő is kéri a fize­tését. Ezt a helyzetképet rögzíti Antolchich, Hangossy és Drach varasdi postamester együttes kérőlevele 1704 október 14-ről. (12Í) Augusztustól kezdve szünetelnek a kamarai kinevezések is. (13) Lengyel Lászlót Csákány pinkafői harmincados "emissio"-ja következtében csak tanácsi határozattal vezetik be uj állásába. December 9-én jelenti Antolchich főharmincados, hogy Lengyel elfoglalta állomáshelyét. (14) Az már kérdéses, hogy tudott-e valóban működni. A harmincadok működése a nyugati határvidéken is mindenütt akadozott, mivel a háborús állapot miatt se az országos törvényeknek, se a kamarai rendeleteknek nem lehetett érvényt szerezni. Ami a királyi kinevezések befagyasztását illeti, az részint bizonyára azt^a célt is szolgálta, hogy könnyebb legyen a tárgyalások során a felkelő ma­gyar nemességgel megállapodásra jutni, mert a nemesség a királyi hivatalok betöltésénél követett eljárást már régóta sérelmezte. A Bécsben tartózkodó Volckra magyar kamarai alelnök 1705. február 28-án nehezményez­ve irja hivatalának Pozsonyba: "már régóta semmiféle pénztári heti kivonatot nem kaptam"(15). A pozsonyi kamarai főpénztártól kellett volna hetenként jelentést kapnia a bevételekről és a kiadá­sokról, de a zavaros viszonyok miatt nem is nagyon vezethették ezeket kellően, hiszen a Kamara összeköttetése alárendelt hivatalnokaival már nem volt szoros. Az, hogy egyáltalán működött a szervezet, Antolchich erélyességének és energiájának volt köszönhető, aki Horvátország és Po­zsony közt a harmincadokat, amennyire tehette, igyekezett kézben tartani, és a harmincados okát, akiknek részben fölöttese volt, a nyugodtabb Horvátországból segiteni. Érdemeiért utóbb meg is jutalmazták. A várt fegyverszünet helyett azonban erősödnek a harcok. Vinkovics János radagyanafalvi harmincados Németujvárott április 12-én levélben fordul a Kamarához : teljesen kifosztották a fel­kelők, segélyt kér. Egyetlen éjszaka prédára került minden vagyona, mintegy 8700 forintértéken. Csak állatokban a vesztesége 82 ökör és tehén, 257 juh, 5 ló. Batthyány Ferenc ezredes tanusitja ezt. (16) Május 9-én újra ir : a kurucok életveszélyesen megfenyegették és Szombathelyre hurcolták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom