Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon, 1883–1944 / 37–67. o.

60 Torontóban kisérelték meg egységesíteni. A nagyság szempontjából elsősorban az ügyvitelben^ alkalmazható középnagyságú vagy irodai Írógépek váltak keresetté. A betűk festékezésére használt festékpárna és a festékkel átitatott textilszalag közül ez utóbbi került előtérbe. 1808-ban az olasz Pellegrino Turri di Castelnuovo karbon- vagy indigópapir közbeiktatásával már másolatot is készitett Írógépen. Nagyobbszámu sokszorosításhoz később a viasz-, vagy stencilpapirt, majd 1881-tol a nedves másológépeket alkalmazták. Az írógép rövid idő alatt forradalmasította a kézírást, mert a leirt szöveg még a leggyorsabb munkánál is nemcsak egyformán szép és olvasható, maradt, de az Írógéppel írás jelentős időmegtakarítást is jelentett. Nem véletlen, hogy ezen előnyeit hazai viszonylatban is elsőnek a gazdasági ügyvitelben ismerték fel, ahol az "idő pénz" elv érvényesült. 1883-ban tűnt fel először ezen a területen és a századfordulóig már számos kereskedelmi cég, vállalat, ipari gyár, üzem, bank stb., sőt magánszemély birtokában is megtaláljuk azt. A géppel írás kapcsán alakult ki a kereskedelmi levél formai beosztása, a számozott sablon levélminta, az irattári másolat készítésének szükségessége, a szabvány levélpapiros, a cégjelzéses papir, majd levelezőlap használatba vétele, a különféle igazolások,ül. okiratok speciális beosztása, a belső és külső tömegjellegü iratok sokszorosítási eljárása, az előre vonalozott és felirattal ellátott nyomtatványok térhódítása, az értekezletekről felvett jegyzőkönyvek különleges beosztása és a postázásnál az ablakos boríték bevezetése. Lassúbb volt,ahogy láttuk, az Írógép térhódítása a közigazgatási területen. FŐleg azokra a t területekre hatolt be nehezen - közjegyzői, levéltári-, ahol okiratok kiállítását végezték. Az első írógépen irt, közigazgatási hatóság által készitett átirat 1894-ből való. Ezt követően már minden minisztérium alkalmazta az írógépet. A közigazgatás követte a gazdasági ügyvitel gyakorlatában bevált módszereket. A szervek egymásközti levelezésére, a kereskedelmi levél formai beosztását mintaként felhasználva itt az átirat szolgált és szolgál ma is. A gazdasági ügyvitelhez viszonyítva uj az, hogy a másolatba vett iratot minden esetben a segédhivatal igazgatója látta el hitelesítési záradékkal. Igazságügyi területen még külön rendelettel is szabályozták a másolat készítésének és kiadásának feltételeit. A közjegyzői és levéltári területen kivül lassú volt az írógép térhódítása a minisztertanácsi ülésjegyzökönyvek megírásánál. 1909-től előfordult ugyan, de rendszeresen csak 1913. decemberétől készítették Írógéppel e jegyzőkönyveket. A gazdasági ügyvitel területén kialakult és bevált munkamódszerek tudományos elemzése, átültetése, majd továbbfejlesztése közigazgatási területre szintén sok ujat eredményezett. Az Írógépek és a gépírók munkájának racionális kihasználása nálunk is központi kérdéssé vált, s olyan szervezeti átcsoportosításokat eredményezett, amelyek többé-kevésbé egész napjainkig - főleg nagyobb közhivatalainknál - útmutatásul szolgálnak. Mindkét igazgatási ágazat irógép-ellátottságát előbb az amerikai, majd a német írógépek forgalmazására alapozott kereskedelmünk biztosította. Elsőként 1888-ban a Remington and Sons gyár képviselősége jelent meg Magyarországon. Az irógép kereslettel arányosan fejlődött a kereskedelmi hálózat is. Előbb csak Budapesten 1931-től pedig vidéken is kialakult ez. Önálló hazai ipar hiányában kül- és belkereskedelmi vonalon éles harc fejlődött ki a cégek között, amely több ellenállásképtelen vállalat felszámolását eredményezte. Az üzletkör biztosítása érdekében az írógépet árusító cégek már 1888-tól elözönlötték körleveleikkel a hivatalokat, hogy az általuk forgalmazott márkát ismertté tegyék. 1920-tól beszüntették e propagandát, csak a kevésbé ismert vagy modernizált géptípusokra korlátozták. 1923-tól a hivatalok fordultak azokhoz a cégekhez, amelyeknek írógépeit már ismerték ajánlatkéréssel hogy azok közül a legkedvezőbbet kiválaszthassák. Szivesebben vásároltak uj írógépet, mint használtat, bár annak beszerzési útja a •• felügyeleti hatóság engedélyének megszerzése és a költségfedezet biztosítása miatt kissé vontatottabban haladt. A vásárolt írógépet mint leltári értéket vették állományba. Az irógép azonban csak azok által vált hasznos segítőtársává az írásbeli munkának, akik megtanulták annak kezelését és azt az ügyvitelben hasznosítani is tuaták. Az első hivatásos gépirónőt 1875-ben a Remington-gyár foglalkoztatta. Amerikából indult el 1881-ben a gépirónőképzés, amelyen a századfordulóig a követelményekkel lépést tartva sokat módosítottak. Magyarországon az első szervezett gépíró iskolát 1895-ben az Országos Gyorsíró Egyesület hívta életre, • majd ezt követték a különböző szervek és személyek tanfolyamai. A tömeges kiképzés gépírónő felesleget eredményezett, s ennek kapcsán a hivatalok állásaik elnyerését feltételekhez köthették. A jól képzett gépírónők számarányán kívánták javítani ugy, hogy 1827-ben életrehivták az Országos Gépíró