Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon, 1883–1944 / 37–67. o.

57 osztva. A vakirásnál nem szabad a billentyűket előbb szemmel megkeresni, ezt a feladatot teljesen tapintó érzékünkre kell biznunk. (145) A századforduló idején már számos gépiró iskola és tanfolyam működött szerte a világon, de az első szisztematikus gépirás oktatást 1901-ben a Remington-cég kezdte meg. (146) Már a századforduló előtt nálunk is jelentkezett az igény az Írógépet kezelni tudó személyek iránt. Ennek kielégítésére gépiró iskolák, szervezett oktatással kezdték meg működésüket. Elsőként 1895/96-ban az Országos Gyorsíró Egyesület "Stenotypia" elnevezéssel tartott fenn ilyen iskolát (147) s később az irógépgyárak magyarországi vezérképviseletei is bekapcsolódtak ebbe a munkába. 1902-ben Glogovszky és Társa a Remington-gyár hazai képviselője körlevél utján mozgósított az általa szervezett gépiró tanfolyamra. E körlevélből megtudhatjuk,hogy :: "ez idotájt állandóan és egyre növekedett a kereslet olyan üzleti és női alkalmazottak iránt, akik az Írógépet kezelni és amellett stanographálni is tudtak", E kereslet, mint ahogy ezt irja, késztette a vezérképviseletet arra, hogy "írógép női tanfolyamot szervezzen". Az oktatás folyamatosan, megszakítás nélkül folytatták, így abba bármikor bekapcsolódhattak a jelentkezők. Oktatási célra a szükségletnek megfelelő Remington gép állt a hallgatók rendelkezésére. A tandijat attól főggően, hogy melyik tárgyat kívánták a hallgatók tanulni állapították meg. Az írógép oktatásáért 10. -Ft-t, a gyorsírásért 7.-Ft-t, $, kettőért együtt (gép-gyorsírás) 15. -Ft-t fizettek a hallgatók. Egy-egy tanfolyam 2 hónapig tartott. Ezalatt az idő alatt a vezérképviselet szavatolta a gépírónők alapos kiképzését. (148) A tanfolyam elvégzését tanúsító bizonyítvány birtokában azután mint tisztviselőnők, illetve mint gép-gyorsirók gyárakban, üzletekben és általában irodákban fizetéses állásba elhelyezkedhettek. A cég egy korábbi 1897-es körleveléből megtudhatjuk azt is, hogy a fővárosban 1897-ben már alig volt nagyobb iroda, ahol ne lettek volna Írógépek, s állandó hiány mutatkozott gép-gyorsirónőkben, sőt hosszas megfigyelése szerint volt olyan periódus, mint pl. az őszi üzleti idény, amikor a kereslet mindinkább fokozódott. (149) 1898-ban az országgyűlés képviselő~és főrendiháza gyorsíró irodája már 14 gépirónőt foglalkoztatott. E gépírónők 1909-ig kizárólag csak a szónokok beszédeit irták. (150) A kereskedelemtől eltekintve a székesfővárosnál alkalmazott gépírónők nagyrésze is csak időszaki alkalmazást nyert a századforduló után. Mivel e területen sem a gyorsírásra, sem pedig az idegen nyelvtudásra szükség nem volt, azért tevékenységüket kizárólag másolásra korlátozták. Kezdőfizetésük nagyobb volt, mint az okleveles tanítónőké, annak ellenére mégis elégedetlenek voltak, s helyzetük javítását kérelmezték. Már a századforduló után foglalkozott a tanács azzal a kérésükkel, hogy állásukat rendszeressé és nyugdijképessé tegye. (151) A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 1905. XII. 31-én a Kereskedelmi Miniszterrel egyetértésben a 86.964.sz. rendeletével a gépírói hiány enyhítésén kívánt segíteni. E rendeletével 1905/6. évben Budapesten a II. , IV., V., VII. és VIII. kerületekben, továbbá Kolozsvárott, Pécsett, Szegeden, Szombathelyen, Győrben, Nagyváradon, Debrecenben, Kassán, Késmárkon, Veszprémben, Újvidéken, Sopronban, Pozsonyban, Fiúméban és Nagyszebenben női kereskedelmi tanfolyamok életrehivását engedélyezte, sőt elhatározás született arra vonatkozóan is, hogy a gépírás oktatását a kereskedelmi iskolákban kötelezővé teszik. (152) A rendeletileg engedélyezett tanfolyamokon kivül számos egyéb szerv mint pl. a Női Tisztviselők Országos Egyesülete, Országos Gyorsíró Egyesület stb. , de még magánosok is tartottak fenn gépiró iskolákat, ahol reggeli, délutáni és esti tanfolyamokon végezték a gépírónők képzését. Hazánkhoz hasonlóan más európai országban is megindult, illetve már magasabb szinten folyt a gépiroképzés. Angliában pl. ahol 1886. óta működtek gépiró iskolák, ezek száma 1906-ra már 500-ra emelkedett. Itt a gépiroképzés központjává London vált. Tanulók többsége európai volt, igy az európai hivatalos nyelven tanultak irni, s az Írógépek billentyű-beosztása is ennek megfelelő volt. Attól függően, hogy mennyire igényelték, oktatták még a görög, japán írógépek kezelését is. Az iskolák gépi ellátottsága - összehasonlítva a hazai adottságokkal, ahol 1 iskolában öszszesen 2 gépen 1 Remington láthatatlan és 1 Underwood látható irásu írógépen hetenként 1 közös tanórán kivül 2-2 magánórán gyakorolhatta magát a hallgató (153) kifogástalan volt. Egy-egy iskola 200-300 írógéppel is rendelkezett, amelyből átlagban 1 teremben 100-120 írógépet helyeztek el. A gépek többsége l-l vásárolt írógéptől eltekintve másodkézből került az iskolákhoz. Helyileg az