Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - IRODALOM - Bendefy László: Hajdú-bihari kéziratos térképek. Szerk.: Komoróczy György. Debrecen, 1972. / 137–141. o.

IRODALOM Hajdú-bihari kéziratos térképek Szerk. : Komoróczy György, Debrecen, 1972. 344.1 Az utóbbi évek helytörténeti, valamint technika- és művelődéstörténeti kutatásai során - a szöveges leveléltári források mellett - mind gyakrabban hasznosítjuk a régi idők kéziratos térképanyagát is. Ez a felismerés vezetett a levél- és térképtárakban őrzött, ezideig éppen csak számontartott régi térképek komolyabb feltárására, majd a térképkatalógusok kiadására (1). Megyei levéltárainkban, valamint a Fővárosi Levéltárban őrzött térképek katalógusa nemrég jelent meg. (A sorozat utolsó kötete is rövidesen elhagyja a sajtót.) Ebben a Levéltárak Országos Központja által kezdeményezett és anyagilag támogatott kiadvány-sorozatban - természetesen - megjelent a Hajdú-Bihar megyei levéltár térképeinek katalógusa is (2). S most mégis egy külön kiadvány (3), mégpedig egy igen szép kiállítású kötet foglalkozik a debreceni levéltár térképeinek ismertetésével. Vajon mi indokolta ezt? Azt hiszem, nem tévedek, amikor az inditék fő rugóját a debreceni levéltárban folytatott kiváló térkép-feltáró munka eredményességében látom. A debreceni levéltárban ugyanis Komoróczy György irányítása alatt kereken 2200 térképet vettek számba és ezeknek több, mint felét a régi iratok közül emelték ki. E tekintetben Debrecen valamennyi vidéki megyei levéltár-között az első helyre került! Ilyen tömegű kéziratos térképanyagnak annotált kiadása valóban indokolt. Hisz maga a térképek darabszáma 90 %-nál jobban megközeliti az 1950-es évek Fodor-féle térképkatalógusáét, amely pedig 1954 és 1956 között 3 kötetben jelent meg (4). A Komoróczy szerkesztette kiadvány azonban sokkal több egy szokványos térképkatalógusnál ; a maga teljességében eszményi példája annak,hogyan kellene a kutatók rendelkezésére adni minden levéltárnak a maga mappációs anyagát. Az előttünk fekvő müvet a szerkesztő előszava vezeti be. Ebben azt elemzi a szerző: milyen mértékben keresik és használják a kutatók a régi térképeket. Nagyon helyesen állapitja meg : a szálak Szegedhez és Györffy Istvánhoz vezetnek. Az Alföldkutató Bizottság szegedi központja volt az a mag, amelyből minden, a régi kéziratos térképekkel kapcsolatos kezdeményező tevékenység kisarjadt. S ebben a vonatkozásban nem feledkezhetünk meg Eperjessy Kálmán, Borbély András, Nagy Júlia, sőt kisebb részben Irmédi-Molnár László és Tas nádi-Kuba cska Andor bécsi kutatásairól és az elsőkként emiitettek hatalmas térképfeltáró munkájáról sem (5). A dolgok történelmi rendjéből következően az emiitett kutatók úttörő munkássága csakis a bécsi levéltárak kartográfiai állagaira terjedt ki; azonban egyben indítékot adott a hazai központi és területi levéltárakban is hasonló jellegű feltáró munka megkezdésére. Idehaza az úttörők Györffy István és Fodor Ferenc voltak. Györffy - főként a II. József korabeli I. katonai felmérés (6) alapján - az alföldi mezővárosok ősi települési rendjét kutatta és sikerült is neki az erre vonatkozó feladatok zömét elvégeznie, a települések fejlődésében mutatkozó törvényszerűségeket megállapítania (7). Fodor főként a Szolnok-megyei levéltárat kutatgatta és a két Bedekovich Lőrinc (apa és fia) egymásba folyó térképszerkesztői tevékenysége nyomán a Jászság régi morfológiáját dolgozta fel (8,9). A Térképészeti Közlöny alapításával, valamint Borbély A. , Faller J. , Irmédi-Molnár L. és Tárczy-Hornoch A. munkássága nyomán (10-13) a Mikoviny Sámuelre vonatkozó, szerteágazó kutatások kezdetével (1930) a hazai régi térképek feltárására irányuló munka észrevehetően felgyorsult (14). Mindamellett a rendszeres és érdemi feltárás csak a II. világháború után, a levéltárak megmaradt anyagának számbavétele és rendezése alkalmával kezdődött meg, az 1950-es évek elején. A Levéltárak Országos Központja (LOK) - az adott lehetőséggel éve - elrendelte a fellelt régi kéziratos térképekről kartotékok készitését. 1965-ben ezeknek a kartotékoknak az alapján kezdődhetett meg a rotaprintes technikával sokszorosított megyei térképkatalógusok kiadás (15); ehhez Dávid Z. , Maksay F. és Valkó A. készített feldolgozási szabályzatot (16).