Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon, 1883–1944 / 37–67. o.

38 Ezeket követték 1885-től a részben látható irásu, felülről lefelé és oldalról ütős Írógépek, mint a Bar-Lock, Horton, Empir stb. A tökéletes, látható irásu gépet 1888-ban Franz Waver Wagner szerkesztette meg. Gyári előállítását azonban saját erejéből nemtudta megoldani, azért találmányát átengedte John T. Underwood-nak, aki nevéről elnevezett, látható irásu gépével 1898-ban jelent meg a piacon. Amerika mellett 1880-tól Angliában, Svájcban, Olaszországban és Németországban megkezdődött - egyenlőre még amerikai licencia alapján - az Írógépek gyári előállítása, sőt 1906-ban eredménytelenül ugyan, de megkíséreltek hazánkban is irógépgyárat alapítani. Az 1911-ben Magyarországon alakult Procento Magyar Számológép és Irógépgyár Rt., majd 1924-ben alapított Orient Első Magyar ír ógépgy ár Rt. csak nyers állapotú, használt, kiselejtezett, főleg amerikai írógépek átdolgozásával foglalkozott. Még két gyáralapitási kísérletről van tudomásunk, ezek a felszabadulás utáni időre esnek. Szerkezeti szempontból az írógépek 3 csoportba oszthatók: 1. lökokaros, 2. emelőkaros és 3. betükorongos gépekre. Ez utóbbival vette kezdetét a látható irásu gépek korszaka és erre a megoldásra törekedtek a lökő- és emelőkaros gépek szerkesztői is. A billentyűk száma szerint megkülönböztetünk: 1. teljes, 2. fél (4 soros) egyváltós és 3. harmadbillentyüzetü (3 soros) kétváltós írógépeket. 1888-ban Torontóban az un. "normál" billentyűzet megalkotásával kísérelték meg a különféle nyelvi követelményeknek megfelelő betüelrendezéseket egységesíteni, amit, tul a nyelvi sajátosságokon, a tízujjas vakírás bevezetése is korszerűtlenné tett. A gépek nagysága szerint az írógép lehet nagy vagy hosszú kocsis, középnagyságú vagy irodai és kis vagy uti (hordozható). Az irodai munka szempontjából főleg a középnagyságú vagy irodai írógépek lettek keresettek. Speciális célokra ABC-s, gyorsíró, kicserélhető betüanyagu, lapos felületen író és végtelen szalagos írógépet is szerkesztettek, majd 1920-ban megalkották az elektromos Írógépet, s ezt követően a modern kor- legújabb termékét az iróautomatákat. E speciális írógépek közé sorolhatjuk az irógép elvei alapján megalkotott, nyomdászatban használt szedő-irógépet. A betűk festékezésére szalagot és festékpárnát alkalmaztak. A festékpárna 5-7 hónapig volt használható, majd cserélni kellett. Nemcsakafestékpárna cseréje volt nehézkes, de a cseréhez szükséges felszerelés is külön költséggel járt, ezért az olcsóbb, több színben gyártott, bár rövidebb élettartamú, de könnyen kicserélhető 11, 13 és 35 mm-es, a szalagszövőgyárak által előállított festékkel átitatott textilszalagot szivesebben alkalmazták. Gyártásával irodaszereket készítő hazai vállalataink is foglalkoztak. Az írógépszalag színe és a szalagot a kiszáradástól védő telitőanyagok döntő tényezők a dokumentum tartóssága szempontjából. A szenet és a kormot tartalmazó, fekete festékkel irt szövegek tartósabbnak bizonyultak, mint a szines vagy szerves festékkel készültek. A festék és a papír kapcsolatainak tartóssága erősen függ a felhasznált kötőanyagtól. Ha jó a szalag festékleadó és a papir festékfelvevő képessége, akkor tartósan megmarad az írógéppel leirt szöveg, ha nem, akkor kevésbé tartós, mint a tintával irt. Ennek az az oka, hogy a festék a tintából oldott állapotban megy át a papírra és jól beszívódik, mig gépírásnál a szalagról a festék csak a papir felületére nyomódik át. Minél jobban közeledünk korunkhoz, annál kevésbé beszélhetünk tartós papírról, de nemcsak a papir minőségénél, hanem a gépírásnál használatos szalagok festékanyagánál is a tartósságot illetően sok kivetni valót találunk. A papírgyártó és irószergyártó ipar lépést kivánt tartani a társadalmi igényeket kielégítő mennyiségi követelményekkel, ezért hatalmas arányokban megnövelte termelését. A mennyiségi növeléssel arányosan csökkent a termékek minősége. Ezzel magyarázható, hogy a régebbi jó papírra, jó festékkel írógépelt szövegek még ma is jól olvashatóak, ugyanakkor a későbbi, századforduló utáni rosszabb minőségű papir és festék miatt nem egy esetben a géppel irt szövegek nehezen olvashatókká váltak. Erre vezethető vissza, hogy 1945 előtt az Országos Levéltárban hiteles másolatokat csak kézírással lehetett elkészíteni. 1808-ban a már emiitett olasz Pellegrino Turri di Castelnuovo már alkalmazta a karbonvagy indigópapirt, amely a gépírásnál a papir vastagságától függően 8-10 másolat készítését lehetővé tette. Gyárilag először Amerikában állították elő 1862-ben. Németországba 1879-ben a Remington 1. és 2. tipusu bevitele után került. Nálunk 1 és 2 oldalra sokszorosító amerikai és német szénpapirt alkalmaztak először. Hazai előállítására 1894-ben a Schuler-gyár kért szabadal-