Levéltári Szemle, 22. (1972)
Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A papír felületi pH-ja sík üvegelektródával történő meghatározásának új módszere / 49–56. o.
LEVÉLTÁRI TECHNIKA SCHOLZ TAMÁS: A papír felületi pH-ja sík üvegelektródával történő meghatározásának új módszere Mint az, "A pH fogalma és szerepe a restaurálásban" (1) cimü cikkben megfogalmazni igyekeztem : a restaurálás során nem egy esetben szükség van arra, hogy a gondjainkra bizott papiron megirt értékes dokumentumok felületének pH-ját megmérjük, a dokumentumok sérülése nélkül. Ezt a feladatot legegyszerűbben és leggyorsabban sik üvegelektróda alkalmazásával oldhatjuk meg. Azonban a kivitelezés során nem egy nehézségbe ütközünk. Ezek a nehézségek részben elméletiek, részben mérésbeli módszertani problémák. A követkézőkben egy olyan mérési módszert kivan ok bemutatni, amellyel a felmerült problémák nagyrésze kiküszbölhetö, és amely igy alkalmas a papir felületi pH-jának sérülésmentesen történő meghatározására. A mérést RADELKISZ gyártmányú OP 205 tipusu speciális pH-méró'vel és ugyancsak a RADELKISZ által ezen pH-mérőhöz gyártott sik üvegelektródával végeztem. A pH mérő + 0, 01 pH mérésére képes, végtelen nagy bemenő ellenállású, nyújtott skálás műszer, mely a környezet hőmérséklet változásának kompenzálására is alkalmas. Az OP 801 tipusu sik üvegelektródát a gyártó cég bőr-papir felületi pH-jának mérésére alkalmasnak tartja. Az üvegelektród egy kombinált elektróda, vagyis össze van épitve a referens elektróddal. Ez nagy előnyt jelent, mert a mérő elektród és a referens elektród távolsága adott és állandó. Az elektródát használatbavétel előtt az előirásoknak megfelelően kezeltem -0.1 mól/liter töménységű HCl-ben áztattam 24 órán át, majd 2 x 24 órán át többször cserélt ionmentes vizben tartottam - . A sik üvegelektródával végrehajtott méréseknél a következő problémák merültek fel, amelyek megoldásra vártak: 1. A nedves papir és egy oldat beseje közti különbségből adódó eltérések, melyek a fellépő diffúziós potenciál miatt meghamisitják a mérés eredményeit. Arról van szó, hogy amikor egy papir felületének pH-ját akarjuk megmérni, akkor megnedvesítjük a papirt, és erre a nedves felületre szoritjuk rá a mérőelektródát. Ebben az esetben az üvegelektród felületére jutó, és annak potenciálját meghatározó H-ionok vándorlási sebessége lényegesen gátoltabb, mint egy oldat belsejében. Ez egy diffúziós potenciált hoz létre, melynek nagyságát meghatározni nem tudjuk, ismerve a diffúziós potenciál számításának nehézségeit. A mi esetünkben a Bjerrum ajánlotta módszer (2) sem alkalmazható : nem iktathatunk KC t áramkulcsot az érintkező határfelületek közé. 2. Az eddigi ismereteink alapján biztosítani kellett a nedves papirfelületet és a mérő elektróda felülete között az állandó és jól reprodukálható nyomást, mert ennek változása is befolyásolja a mérés eredményét. -3 3. A megnedvesített papírban kialakuló "oldat" sókoncentrációjának legalább 10 mól/liter nagyságúnak kell lennie ahhoz, hogy a mérőműszer gyorsan beálljon és a mérések jól reprodukálódjanak. 4. Összehasonlítást kellett végezni az általánosan elfogadott TAPPI T 435 m-52 ajánlásban leirt meleg extrakciós eljáráshoz mérten. A fenti problémákon túlmenően a mérés során felmerült még néhány megoldásra váró kérdés : az alkalmazandó desztillált víz minősége és mennyisége, mérő elektródák befogása stb.
