Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Fallenbüchl Zoltán: Adalékok a magyar kamarai hivatalszervezet működéséhez a Rákóczi szabadságharc idején / 37–48. o.

40 Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a kereskedelem ne szenvedett volna súlyos kárt a harci cselekmények miatt. Kitűnik ez Cetto Antal kismartoni harmincadfelügyelő 1706. október 1-i leveléből, melyben jelenti, hogy a felkelés - ő rebelliónak nevezi - miatt a kereskedelem csökkent, s igy nem tudja a harmincadjövedelmet befizetni. Ót magát vérfolyás érte, betegeskedik, de mint levele folytatásából látható, a kereskedelem teljesen nem szűnt meg, mert Auffschauer János Hoff an der Leithai harmincadossal szemben területének pontos meghatározását kéri. (27) A harmincadosok közül némelyek állomáshelyükről ingóságaikat, családjukat is igyekeztek biztonságosabbnak tűnő helyre vinni. így tett pl. Eberhardt Ferenc Antal wimpassingi harmincadellenőr, ki borainak Ausztriába vitelére is engedélyt nyert a Kamarától az ingóságokkal együtt. (28) Némelyek természetesen kevésbé érezték a harcok súlyát. Viszont a császáriak sem kimélték a magyar tisztviselőket. A már Ausztriához tartozó területen levő Hohenwolkersdorf harmincadosa az abortus végzés ével gyanusitott és ezért felfüggesztett Wernekingh Pál Mátyás, visszahelyezését kéri és megjegyzi, hogy őt a rácok kifosztottak. Ezek azonban aligha Rákóczi katonái voltak, hanem a császári sereg segédnépei. (29) A hainburgi harmincadfelügyelő, Végh György pedig azt panaszolja, hogy az ugyanott lakó annonarius rátámadt, mert áthajtott marhái után Végh követelte a vámot. (30) A harmincadhivatalok egy része gazdátlan. Formandl Péter Ágost morvaországi vámcédulagyüjtővé lép elő. Előlépését megköszönő leveléből megtudjuk, hogy elődje, aki addig fölöttese volt, átment a "rebellisekhez", azaz Rákóczi mellé állt. (31) Más bajok is vannak a Kamaránál. A pénz romlását ill. szándékos rontását panaszolja Hunger Kristóf pénzverőmester. (32) A hivatalnokok közt az ideges hangulatban sok a veszekedés. (33) A Kamarát különféle segély és fizetéskérelmekkel ostromolják. Nemcsak a belső tisztviselők kérnek fizetésemelést, (34) hanem a külső hivatalnokok is, mint pl. Farkas Mihály győri postamester , kinek 20 000 frt. értékű gazdaságát prédálták fel "az elégületlenek" (ezeket nem nevezi rebelliseknek) (35) vagy Neradovicz Márton németjárfalui postás (veredarius), akinek szintén tönkretették a gazdaságát. Házasodni is szeretne, de most ostrom alatt áll "ob neferios Patriae cives Rakoczyanos!'(36) O csak hátralékos fizetését kérné, akárcsak mosoni társa, Wagner György (37) Maga a pozsonyi fopostamester Eyerspergh János Frigyes is kénytelen az előző évekből elmaradt fizetését követelni, mert ezt még nem kapta meg. (38) A drágaság Pozsonyban és a többé-kevésbé ostromzár alatt levő többi városban is nőttön-nő.Ezt fokozza a menekültek áradata. Az természetes, ilyen viszontagságos körülmények közt szomorú egyéni esetek is adódtak, így pl. Banóczy Antal puchói harmincados leirja évek óta tartó hányattatását. Liptóból a kurucok közeledtére még 1703. szeptemberében egy barátja figyelmeztetésére Trencsénbe költözött. Itt Schlick tábornok alá adta magát mint Trencsén vármegye nemesi felkelője. Mikor azután Schlick serege kivonult, menekülnie kellett. A puchói szöllökben rejtőzött, mig házát kifosztották; oly szükségben voltak családjával, hogy ivóviz hiányában jeget olvasztottak. Ezután tűzvész pusztította el a házát, egyetlen kisleánya pedig járvány áldozata lett. O és felesége is csak a jezsuita gyógyszertár szereinek köszönhették gyógyulásukat. Most Pálffy tábornokhoz, patrónusához ment Morvaországba, s onnan kér segélyt. (38) Pozsonyban sem volt jobb a helyzet. A már emiitett Molla Lipót a budai török mufti konvertita fia, császári tolmács, sürgős segélyt kér, mert hitelezői börtönbe akarják záratni. (40) A segitség azonban nemegyszer, ha jött is, későn érkezett. Az emiitett Farkas postamesternek már csak özvegye kapott 200 forintot. (41) A helyzetet élénken mutatja, hogy maga Antolchich főharmincados is fizetésképtelen. Birtokára kölcsönt vett fel, s amikor 1500 forintot kellene kifizetnie, nincs pénze. Kéri a Kamarát, engedjék meg, hogy a nála levő harmincad-jövedelmekből elégíthesse ki türelmetlen hitelezőit. (42) (Várasd, 1708. április 16.) A hivatalnoknyomort mutatja Dubniczky András királyi táblai ülnök levele, ki nejével immár ötödik éve menekültként él; Trencsénből Morvába, onnan Bécsbe vezetett bujdosásuk; most már teljesen pénz nélkül vannak. Július 3-án 60 forintot utalnak ki neki.(43) Nagy Ferenc Ádám vörösmartoni harmincados Győrből kér segélyt, öt éve alamizsnából él. (44) De még Hochkeffler János György magyar királyi udvari kancelláriai irnok is, ki nem kamarai, hanem kancelláriai tisztviselő s igy a védett Bécsben lakik, arra hivatkozik,hogy lakbérét nem tudja kifizetni, pedig neje egész vagyonát felélte már. (45) A nyomor a legmagasabbranguakat sem kiméli: Mednyászky Pál kamarai tanácsos özvegye irja 10 nappal férje halála után,hogy még szállásáról sem mert kimozdulni a hitelezőktől való féltében ; és még férje eltemetésére sem volt pénze. (46)