Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

21 majd azt követően a román, a torontáli járás területén pedig a szerb intervenciós csapatok pusztításának estek áldozatul. Az apáfalvi elöljáróság azt jelentette,hogy az irattár anyagát a román megszállók 1919. június 24-én a községháza udvarán elégették. (29) Ebből azt gondolhatnánk,hogy teljesen megsemmisültek az iratok. Nem igy volt; a képviselőtestületi jegyzőkönyvek 1873-tól megvoltak. Az irattárak anyagának és a községháza iratainak pusztitása a forradalom kitörésének első napjaiban nem volt általános Csanád megyében. Néhány helyen azonban előfordult,hogy a népharag az iratokban, azok között is az adókönyvekber elnyomásának eszközét látta és azokat pusztította, széthordta. A padlásokon tárolt iratok akkor elkerülték a pusztulást. A községek jelentéséből kitűnt,hogy a 38 községből hétnek maradt fenn irattárában 1848 előtti anyag, ezek: Földeák, Csanádpalota, Elek, Apátfalva (3 db irat), Magyarcsanád volt úrbéres községek és két kertésztelep, Csanádapáca és Nagybánhegyes. Ezeket az adatokat Árva János is helyesnek találta. Makó után a legnépesebb községnek Battonyának az irattárában már csak a XX. századból maradtak meg iratok. A 22 kertésztelepből 17 1814-1847 között alakult, és csak a fentebb is emiitett két telepnek maradt meg valamelyest anyaga. Az első alakulások 1814. és 1920. között történtek, akkor települt Mezőkovácsháza, Ref.Kovácsháza, Végegyháza és Pitvaros. Ezeknek mindössze 1849-től maradt fenn valamelyes anyaga. A községi elöljáróságok 1927-ben ezek meglétéről sem tudtak. 1952-ben derült ki,hogy régibb irataik is vannak, amikor a levéltár gyűjtötte be azokat. d) 1937-ben a községi elöljáróságok nem tudtak arról,hogy valaha is selejtezték volna az irattárakat. Selejtezések nyomát az alispáni és a főszolgabírói iratokban sem találtunk. Az irattárak pusztulása tehát nem a selejtezésből következett be, hanem a gondatlanságból. e) Arra a kérdésre, hogy milyen nyelvűek az iratok, egyértelműen azt válaszolták,hogy magyar. Még a szlovákok által lakott Pitvarosról, Csanádalbertiről és Nagybánhegyesről is ezt jelentik, és Árva is igy jegyzi fel. Néhány helyen megemlékeznek az abszolút korból fennmaradt adókönyvekről, amelyeket németül vezettek. A szlovák községekben elvétve akad a jegyzőkönyvekben szlovák nyelven vezetett ülés is. Ujszentivánon magyar ,német és szerb nyelven irott iratok is voltak. (30) f) A községek jelentéseiből megtudjuk,hogy az irattárak többségében nem volt térkép vagy rajz. Medgyesegyházán 1900-ban készített telekkönyvi kórképről, Mezőkovácsházán a bel- és külterületet feltüntető és 1878-ban készült térképről, Kunágotán a telepítés idejéből sokszorosított telektérképről tudnak. Ujszentivánon, Földeákon, Nagymajláton, Csanádpalotán, Végegyházán, Magyarcsanádon, Ref. Kovácsházán találtak még térképet a XIX. század második feléből. Nem jelzik, hogy az mit ábrázol. Jelentette az eleki elöljáróság, hogy a néprajzi múzeumukban van egy régi térkép. Bizonyos,hogy csak azokról a térképekről tettek jelentést, amelyek kéznél voltak. A felsoroltnál lényegesen többet gyűjtöttek be a levéltárak. (31) g) Nem kutattak az elöljáróságok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc és az abszolutizmus korának anyaga után sem. Többen azt irják, nincs tudomásuk róla, hogy lenne ilyen irat, vagy csak kutatás alapján volna megtudható. Néhány helyről mégis jelentenek : csanádpalotáról annyit,hogy 1848/49-ből van egy körlevelek jegyzőkönyve, Nagybánhegyesen birói számadáskönyv, Végegyházán egy jegyzőkönyv, Magyarcsanádon adóösszeirás és egy iktatókönyv, Ambrózfalván képviselőtestületi jegyzőkönyv. (32) Az irattárak állapota nem is tette lehetővé azok tartalmának ismeretét. A jelentést szerkesztő főjegyzők nem vállalták a padlásokon, az irattárakban széthányt, összezsúfolt,poros, piszkos iratok megvizsgálását. Árva János sem tudott pontos képet adni arról, hogy mi is található az irattárakban és a padlásokon. A községek jelentéseinek lekiismeretesen utánanézett és megállapította, hogy lényegesen több irat van, mint amennyit a községek jelentettek. h) Árva János ellenőrző útja során három témával foglalkozott: az irattár helyzetével és az iratok rendezettségével, a jegyzőkönyvek (képviselőtestületi, tanácsülési, körlevelek jegyző-