Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

20 Áttekintve a községek válaszait, kinálkozik azok egybevetése a főlevéltáros látogatásairól készi­tett jelentéseivel és feljegyzéseivel. a) Az elöljáróságok általában ismerték községeik keletkezését. Amikor erre a kérdésre kellett válaszolniuk, leginkább a megyei monográfiára, Borovszky müvére vagy a Barna János által szerkesztett: Makó és Csanád-Torontál vármegyei községek (1929) c. munkára támaszkodtak.(19) A községek alakulására is némi adatokat tartalmazó Palugyay vagy Fényes Elek müvei nem voltak meg a községi előjáróságoknál. (20) Tudtak a hagyományokról is. Csanád megyének az 1938-as években 38 községi elöljárósága volt (ebből Dombegyház, Klárafalva és Medgyesegyháza körjegyzőségként működött, Magyardombegyháza, Ferencszállás és Pusztaottlaka beosztott kisközségekkel), 22 un. telepesközségként alakult, tulnyomórészben a XIX. század első felében. Kitűnt a válaszokból, hogy a községek vagy a telepek alakulásának évét általában ismerték. Többen a lakosság eredetéről is tudtak. Hivatkozunk a nagykamarási elöljáróság jelentésére : a községet 1841-ben telepitette a kincstár, Tárd, Mezőkövesd és Pétervására (Heves m). zselléreit hozatták ide, de jöttek a Pest megyei Szentmártonkátáról is és az 1852-ben megszűnt Bánkutról. 1871. után lett a telepesközség­ből nagyközség (21). Vagy : Kunágota 1843/44-ben települt. Pecsétnyomóján ez az év van feltüntetve. Geöcz-telepnek hivták az első időben (22). Királyhegyes 1844-ben települt mint kertészközség, 1873-ban lett községgé. Ambrózfalvára békéscsabai szlovákok érkeztek 1844-ben. Nagybánhegyesről irják : a jelenlegi község keletkezése a XIX. század elejére vezethető, ugyanis mind több és több bérlő telepedett meg. 1839-ben már 120 lakosa volt a telepnek; 1842-ben Bánhegyes néven telepes­község és mert 1856-ban tótkomlósi, nagylaki, békéscsabai szlovákok beköltözésével ezek jutottak túlsúlyba, a Tótbánhegyes nevet vette fel. A község nevét 1908-ban Nagy bánhegyesre változtatták (23). Több esetben megemlitik a jelentések azt is, hogy a török hódoltság előtt melyik az első adat a községről. Nyilvánvalóan Borovszkyból meritették az adatokat. Az irattárak anyagát nem is­merték, amit igazol az is, hogy legtöbb esetben azt irják : a telepítésre vonatkozóan az irattárban nincsenek adatok. Ez nem igy van. Számos esetben voltak adatok (Pitvaros, Mezőkovácsháza, Királyhegyes stb.), de a jelentésttevők az adatok felkutatásával nem vesződtek. (24) Néhány község az első világháború után létesült. Ezek alakulásának idejét ismerik. Nagy­lak 1920. május 22-én alakult, Pusztaottlaka 1928-ban lett kis község. Gyála 1921. augusztus 21-én szabadult fel a szerb megszállás alól és vált községgé. Nagykopáncs 192 7-ben alakult, ko­rábban Püspökleléhez (Maroslele), majd Nagymajláthoz tartozott, mint kisközség. (25) Az egykori úrbéres községeket általában történeti községeknek nevezték, Árva János jelentései nyomán az alispán is igy nevezte azokat körrendeleteiben. Borovszky a megyei monog­ráfia második kötetében múltjukat megirta és a községi elöljáróságok a műből főleg a XVIII. szá­zadban történt ujratelepitésüket emiitik meg. Földeák 1711-ben települt, 1845-ben elöntötte a Tisza, 1846-ban a jelenlegi helyére telepitették a Návayak, akikkel földet cseréltek. Az első telepítéstől a községi irattárban nincsenek iratok, jelenti az elöljáróság, azok a Návay-család birtokában vannak. A második telepítésről csupán egy kérvény van, amelyben a község az áttelepülést kérte. Jelzik,hogy bővebb adatok a földeáki r.kat. plébánia irattárában találhatók. (26) Ezzel szemben az újratelepítésre vonatkozóan értékes iratanyag került be a szegedi levéltárba 1952-ben a község irattárából. b) Az elöljáróságoknak jelenteniök kellett az iratok kezdő évét. Megbízhatóan csak azok tettek ennek eleget, ahol az első világháború utánról maradtak fenn az iratok : Gyála, Szőreg, Kübekháza, Nagylak, Almáskamarás, C s anádalberti, Deszk, Nagykopáncs, Ószentiván elöljáró­ságai az iktatott iratok folytatólagos meglétét tudatták pontosan. Néhány elöljáróság azt jelentette, hogy nem ismeri az irattárban levő iratok kezdő évét, még kevésbé a padláson felhalmazott ira­tokét, mert felkutatása leküzdhetetlen akadálya ütközne. (27) c) Be kellett számolni az iratok hiányának okáról. Több elöljáróság arra hivatkozott, hogy az irattárak anyagát azért szállították a padlásra, hogy az uj évfolyamoknak helyet biztosít­sanak. A mezőkovácsházi elöljáróság hozzá is teszi,hogy a padláson pusztítják az iratokat a rág­csálók és télen gyujtósnak is használják. (28) A 38 községből 12 azt irta, hogy az iratok a forradalom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom