Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

17 intézményeknek, a levéltárnak, a könyvtárnak és a már a jelentős leletanyaggal rendelkező múzeumi gyűjteménynek legyen az otthona. Az intézmények 1942-ben be is költöztek az épületbe és valamennyit korszerű berendezéssel látták el. Mindhárom intézmény vezetője Árva János lett. A megye 1931-től helytörténeti tanulmányok kiadását kezdette meg Csanád-vármegyei Füzetek cimen. A kiadványok szerkesztője Eperjessy Kálmán és Barna János, majd 1937 után Eperjessyvel együtt Árva János volt, aki a kiadványok terjesztését és a kiadói adminisztrációs munkát is ellátta. A kiadványokból 1944-ig 39 kötet jelent meg. A megyei levéltárat, a könyvtárat és a múzeumi gyűjteményt a felszabaditó harcok alatt ki kellett telepíteni, mert az épületet hadikórházzáalakitották át. A visszatelepítésben, majd 1948-ban a könyvtár berendezésében, 1950-ben a levéltár Szegedre való szállításában és felállításában, alapleltárainak elkészítésében Árva János kivette a részét és e sorok iróját megismertette a levéltár szerkezetével, átadta a levéltárról időközben készült lajstromokat és a községi irattárak felmérésére vonatkozó iratokat, többek között saját feljegyzéseit. (Ennek a beszámolónak adatanyaga egy részét is az átvett iratokból merítjük.) Árva Jpnos 1950-ben már nem lakott Makón, nyugdíjasként az Ásotthalmi Állami Gazdaságban, majd a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kísérleti Gazdaságánál dolgozott. Családjának élt és 1969. július 12-én elhunyt. Eredményekben gazdag életet hagyott maga után. Barátai közül Eperjessy Kálmán az utolsó időkig kitartott mellette. (12) Csanád megyében a községek iratainak megmentését összekapcsolták a Csanádvár megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseivel. Árva János 1935. február 21-én kelt és a megye alispánjához intézett előterjesztésében kifejtette, hogy a Társulat, - amelynek jegyzőjéül választották és amely 1903-1935 között nem működött - két cél megvalósítását tűzte ki feladatául. Egyrészt folytatni kívánja a régészeti kutatásokat és bemutatni az előkerülő anyagot, másrészt befejezni a megye monográfiáját, amelyet az 1896. évben alakult hasonló nevű társulat csak 1715-ig íratott meg. Az első cél muzeumalapitást jelentett, a másodikhoz kellett a községek iratanyaga. A megye két kötetes monográfiáját különben Borovszky Samu irta: Család vár megye története 1715-ig címmel és 1896. , 1897-ben jelent meg. Árva János előterjesztésében kifejtette : "Megírandó tehát előbb a községek története, vagy legalább is összegyüjtendő, illetőleg jegyzékbe veendő mindaz az iratanyag, amely a községek történetére vonatkozik. Ha mindez együtt van, akkor jöhet a lepárlás, az ötvözés, a szintézis munkája és kerek egészbe önthető a vármegye története. Előbb feltétlenül tudni kell, mit tartalmaznak a megye, a város és a községek levéltárai és irattárai. Szükséges tudni milyen állapotban vannak ezek az intézmények és hogy egyáltalán hozzáférhetők-e az érdeklődő szakember számára?" Rámutatott, hogy a megyei levéltár rendezett, jegyzékbe van foglalva és a szakemberek kutathatnak benne. Más a helyzet a községekben. Borovszky müvének II. kötetében csak az 1924. előtti Csanád megye községeivel foglalkozott, azok történetét is vázlatosan, főleg a plébániák história domusaira és a községek vezetőinek nem egyszer téves közléseire szorítkozva irta meg. (Csanád megyét 1924 évben egyesitették a Trianoni béke után Magyarország területére jutott Arad és Torontál megyei részekkel és attól kezdve Csanád- Arad- Torontál k. e. e. közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyévé vált.) A községek vezetői maguk nem ismerték lakóhelyük történetét, irattáraik anyagáról sem tudtak, ennek következtében a hozzájuk fordulókat nem tudják tájékoztatni. Árva már előre jelezte előterjesztésében azt, ami később a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján jórészt beigazolódott, hogy sok helyütt az irattár régi, értékes anyaga - ha ugyan még megvolt - a községháza padlásán van elhelyezve, sőt, megtörténhetett az is, hogy az irattár jelentékeny részét feltüzelték. Mégis remélte, hogy néhány község irattára - Battonya, Elek, Földeák, Szoreg, Ószentiván - jelentős régi anyagot tartalmaz. Amint később kitűnt, ez a reménye nem vált be teljesen. Az akkor felsorolt községek közül csak Földeáknak volt számottevő iratanyaga. Megírta, hogy nem kevésbé fontosak az un. telepes községek irattárai. Ezek irattáraira nézve nem állhat meg az a kifogás, hogy elhanyagolhatók, mert ujabb keletű iratokat tartalmaznak. Elhibázott az a felfogás is, hogy csak az 1711. , 1791. , 1848/1849. , vagy 1867. év előtti iratanyagnak van történeti értéke, - mutat rá Árva.