Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Tanácsi levéltáraink helyzetéről / 5–13. o.

10 A TIT-tel való kapcsolatunk szintén hibátlan. Mióta a volt mizeumigazgató is a levéltárba került, az a humoros helyzet alakult ki, hogy a történelmi szakosztály elnöke, elnökhelyettese és titkára is levéltárunk dolgozója. (Mikor e tisztségekbe kerültünk, hárman három helyen dolgoztunk) A Hazafias Népfront tőlünk várja a honismereti szakkörök szakmai támogatását. Alulirott a Népfront honismereti szakbizottságának elnöke. Itt némi probléma van, mert mi ugyan az elvi tájékoztatást készséggel megadjuk, pályázatokat irunk ki, elbírálásukról gondoskodunk, de a szakkörvezetők dijazása a Megyei Tanácstól függ, mely erre a célra nem szívesen és nem nagy összegeket áldoz. 4. A tanácsi alárendeltségben (irányítás alatt) működő intézményhálózat (megyei könyvtár, megyei múzeumi igazgatóság, megyei művelődési központ) keretein belül kialakult-e egyértelműen - a jogszabályok és a gyakorlati tennivalók egyeztetése, szembesitése során - a levéltár sajátos tudományos és közművelődési feladatköre? Van-e ilyen tekintetben hagyományos vagy ujabb keletű "összemosódás", s ha igen, a Művelődési Osztály irányítása hogyan változtathatna rajta? x A Békés megyei Levéltár sajátos tudományos feladatköre biztatóan alakul, de nem minden vonatkozásban különül el egyértelműen a múzeumban vagy másutt folyó helytörténeti feltáró munkától, végső fokon erre nincs is szükség. A történeti kutatásnak speciálisan a levéltárban művelhető ágai egy-egy megyében csak nagyon szűk kört érdekelhetnek (heraldika, pecséttan, Írástörténet stb.), egyedül a színvonalas forráspublikáció az, ami szélesebb közönségnek (itt is csak viszonylagosan lehet szélesebb olvasóközönségről beszélni) készülhet. A saját fontosságukat, hasznosságukat nap mint nap bizonyítani akaró, mert ebben érdekelt, levéltárak a közművelődés igényeit nézik elsősorban, s a speciális szakmai igények kielégítését már csak amiatt sem vállalják, mert arra helyi (megyei) igény nincsen. Etekintetben a Levéltári Igazgatóság lehet egyedül az inspiráló és a publicitást és biztosító szerv. A levéltárak közművelődési funkciója eléggé széleskörű, ismertségüket elsősorban ez alapozza meg. Az viszont bizonyos, hogy ezen a téren még sok a tennivaló a sajátosan levéltári "profil" és lehetőségek megtalálása tekintetében. Módszer tekintetében jóformán semmi olyan nincsen, amit másutt ne alkalmaznának. A levéltár, ha vonzóan akarja csinálni a közművelődési munkát, a múzeumi, könyvtári stb. kitaposott utat keresi, továbbá a művelődési házakkal, a TIT-tel stb. épit ki kapcsolatot. A közművelődésben a levéltáros tehát a legjobb értelemben vett, bárhova behelyettesíthető szakemberré válhat, afféle mindenessé, akiről nem derül ki azonnal, hogy levéltáros. Sokféle munkába "bedolgozik" a levéltár a közművelődés területén, de nem a saját "lobogója alatt", mert ahhoz létszámban stb. gyenge, hogy egy megyében különálló, rendszeres népművelési munkát vigyen. Ez nem is feladata, de feltétlenül feladata az, hogy a hozzá közeleső közművelődési feladatokhoz értsen, azokban szakmai szinvonalat képviseljen. A fentiekből kitűnően tehát van "összemosódás". Megszüntetéséhez a levéltárakban folytatható közművelődési tevékenység "levéltárositása", az anyaghoz való kapcsolódás uj formáinak tisztázása mellett a forrásban levő közművelődés általában vett megerősödése szükséges. Ez utóbbin belül annak elismertetése, hogy a levéltárosnak