Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Szabó Ferenc: A kereskedelmi ágazat irányítása, ügykörei Békés megye tanácsainál, 1950–1956 / 20–36. o.

26 ágazat széttagoltsága, elaprózottsága magával hozta az eléggé mereven megtervezett áruforgalom 1951-1952-ben különösen szembetűnő nehézkességét, az ellátás esetlegességeit. A tanácsi kereskedelmi igazgatás fejlődése 1954-1956 1953 nyarától kezdve a szocializmus ügyéhez hü erők, a revizionista és dogmatikus elemekkel folytatott küzdelemmel egyidőben, komoly lépéseket tettek a személyi kultusz időszakában elkövetett hibák kijavítására. Ebben az időben fellendült a közfogyasztásra szánt cikkek termelése, érezhetően javult az áruellátás, megélénkült a belkereskedelem tevékenysége. Az élelmiszerek hiányát egyenletesebb ellátás váltotta fel, eltörölték az addigi vásárlási korlátozások túlnyomó részét. A kereskedelem-politikai intézkedések ezt a pezsgőbb áruforgalmat segítették elő. Bár a korábbi kötöttségek jórésze eltűnt, a kereskedelem nehézkes szervezetét alapjában véve változatlanul hagyták. Az állami élet, a tanácsi munka továbbfejlesztése, a helyi érdekek fokozottabb figyelembe vétele a kereskedelmi ágazatban is megmutatkozott. A közvetlen minisztériumi irányit ás változatlanul megmaradt (időközben, 1953 ősze és 1954 júniusa között, a bel- és külkereskedelmi minisztériumokat egyesitették, majd újra szétválasztották) (28) ugyan, de ha lassan is, számottevő intézkedések születtek a helyi tanácsok megerősítésére, támogatására a kereskedelem területén is. A tanácsok gazdasági hatáskörének kiszélesítéséről szóló 1954. novemberi, előzőleg pedig a tanácsi gazdálkodás uj rendjéről szóló augusztusi minisztertanácsi határozatok (29) alapján intézmények, kisebb üzemek, malmok, üzletek egész sorát adták át közvetlen minisztériumi irányításból tanácsi vállalatok kezelésébe. Megnőtt a megyei tanácsok önállósága abban is, hogy vállalataik pénzügyi terveit, hitelterveit maguk alakíthatták ki. Az áruforgalom fellendítésének egyik fontos feltétele a falusi kereskedelem megjavítássá volt. A tanácsok kereskedelmi szakigazgatási szerveinek a MESZÖV-vel közösen kellett segiteniök a földmüvesszövetkezeti boltok megfelelőbb ellátását, kellő választékát. (30) A vidék jobb ellátására ismét szorgalmazta és szabályozta a Minisztérium az országos vásárok ügyét.(31) Az állami és szövetkezeti kereskedelem kisegítésére - főként a kevés haszonnal kecsegtető településeken és a rosszul ellátott kereskedelmi szakmákban - 1953 őszétől kezdve jelentősen megkönnyítették a magánkiskereskedői engedélyek kiadását. A megyék számára szakmák szerinti kontingenst állapítottak meg, az engedélykérőket annak határain belül elégíthették ki a járási és városi tanácsok kereskedelmi előadói. (32) 1954 végén már maximum három alkalmazott tartását is megengedték a magánkereskedőknek, a járási és városi tanácsok szakigazgatási szervei utján. (33) A kiskereskedők száma ennek nyomán jelentősen emelkedett: 1955 októberében Békés megye területén 394-et irtak össze. Ezek fele dohányárus, ócskapiaci árus, zöldségárus volt. (34) A földmüvesszövetkezetek erősítésére 1954 végén kezelésükbe adták az összes községi vendéglátó vállalatot. (35) Ekkor oszlatták fel a járási vendéglátó vállalatokat, a városokban viszont uj vendéglátóipari vállalatokat alakítottak. Említést érdemel a zöldség- és gyümölcsellátás megjavításáról szóló utasítás. (36) A megyénkénti és naponkénti fogyasztói zöldség- és gyümölcsárakat ettől kezdve a megyei kereskedelmi osztállyal egyetértésben állapitotta meg a MEZOKER. Az osztály a korábbiaknál behatóbban ellenőrizhette a felvásárlást, az áruteritést, az áralakulást és minőséget. A lakossági ellátást szolgálta az az utasítás is, amely szerint a nem közületi megrendelésre végzett vállalati és ipari szövetkezeti munkák anyagbeszerzéséhez csak akkor kellett a megyei osztály engedélye, ha 5000 forinton felüli értékben vásároltak a lakossági keretből. (37) Más vonatkozásban is egyszerűsítették az ügymenetet: 1954. szeptember 1-től a járási tanácsok kereskedelmi előadóira ruházták a csecsemőkelengye utalványok szétosztását, kezelését. Eddig ezt a mindennapos ügykört is a megyénél intézték. (38) A nagyobb árubőséget, emelkedő fogyasztást szolgáló gazdaságpolitikai törekvéseket követően szükségessé vált a tanácsok kereskedelmi szakigazgatási szervei hatáskörének ujabb rögzítése. Az 1954. december 24-én elfogadott minisztertanácsi határozat (39) kilenc megyében (BácsKiskun, Békés, Borsod, Győr-Sopron, Komárom, Nógrád, Pest, Szolnok, Veszprém) továbbra is fenntartotta a kereskedelmi irodákat, de előírta, hogy 1955. január 1-ével az irodákba be kell ol-