Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - KRÓNIKA - Kállay István: Osztrák levéltáros-történész kongresszus Innsbruckban / 105–. o. - Degré Alajos: Horvát levéltáros-történész konferencia a Wesselényi-összeesküvés háromszázadik évfordulóján / 105–107. o.

106 nem esett szó. Tárgyaltuk a Nádasdyak gazdasági és politikai tevékenységét, de a viták súlya a Dunántúl nyugati részének általános gazdasági és társadalomtörténeti témáit érintette. Azt hiszem ez a magatartás helyes is volt. Az összeesküvés történetét Pauler Gyula könyve nagyon alaposan tárgyalta, ahhoz kevés hozzátennivaló akad. De már Pauler tisztázta azt is,hogy az "összeesküvés" tulajdonképpen főurak szövetkezése volt, Habsburg ellenes, mégsem haladó, mert a bontakozó királyi abszolutizmussal szemben a főurak rendi hatalmát akarták megvalósitani. Igyekeztek ugyan magukkal rántani szélesebb tömeget is, de nem tudták meggyőzni őket arról, hogy a mozgalom az ő érdekeiket is szolgálná. A főurak maguk is széthúztak, egyéni érdekeiket próbálták érvényesíteni. Bukásuk szükségszerű volt. Horvát kollégáink azonban nagyon komolyan vették az évfordulót. Már áprilisban nagy levéltári kiállitást rendeztek Zágrábban a mozgalom irott emlékeiből. Májusban Csáktornyán tartottak konferenciát. Erre nem hivták meg a magyarokat. Valószínűleg azért, mert - mint az évfordulón a csáktornyai vár kapuján elhelyezett emléktábla is mutatja - a mozgalmat a horvát nemzeti szabadságért indított küzdelemnek tekintették. Következetesen "Zrínyi - Frangepán féle mozgalom"nak nevezték is. Kuriózum kedvéért említem, hogy a Frangepán nevet az összes egykorú latin források szóhasználatával szemben ma következetesen " Franko pan"-nak irják, mert a glagolita szövegekből igy olvasható ki. 1971-október 12-14-én a Horváth Levéltárosok Szövetsége, és a Rijékában (Fiume) székelő Krk-i Történész Egyesület ujabb konferenciát tartott Krk szigetén - amely egykor Veglia nevet viselte, és a Frangepánok eredeti otthona volt. E konferencián mintegy 120 horvát levéltároson és más történészen kivüL megjelent Macek maribori (Szlovénia) Őehak karlócai levéltárigazgató, három burgenlandi osztrák (egy kivételével mind horvát nemzetiségűnek vallották magukat) és hárman magyarok. Egyikünk sem foglalkozott a Wesselényi összeesküvéssel. A konferencia bevezetőben néhány munkásmozgalmi témát tárgyalt (Krk-i munkásmozgalom története, Krk a felszavaditó háborúban), záróülésén pedig néhány levéltári problémát.így Krk történetére vonatkozó levéltári források különböző levéltárakban, a készítendő levéltári útmutató problémái. Ez utóbbi körül vita is alakult ki, Németh Kresimir zágrábi levéltári igazgatóhelyettes referátuma alapján. A konferencia lényegét azonban a Frangepánok történetének szentelték. A bemutatott 22 referátum nagyon tarka képet mutatott. Akadt teljesen irodalmi jellegű, pl. Frangepán Kristóf Ferenc alig 100 éve felfedezett verseinek értékelése. Több érdeklődést keltett a Frangepán Ferenc és testvére, Zrinyi Péterné Írásainak nyelvét érintő tanulmány. Melyik horvát tájszólást használták, mennyire tudtak és akartak a nép nyelvén írni, mennyiben tekinthetők Írásaik a horvát irodalmi nyelv kialakítására irányuló törekvésnek. Akadt naiv dolgozat is, igy Fabrio Nedjeljko ismertetése egy múlt századvégi irodalmi műről, mely a Frangepán okban a horvát nemzeti törekvéseket kívánta szimbolizálni. Volt ijesztően elfogult is, mint Peloza Makso-é, aki azt kívánta bizonyítani, hogy Frangepán Kristóf tudatosan telepitett horvátokat Isztriába, ennek érdekében már ott lakó más népelemeket elköltöztetett. Ezt az álláspontot Klaic Nada professzor is támadta, mondván, bajos feltenni a XVI. századi főúrról horvát nacionalista törekvést. Sokkal hasznosabbak voltak a részletkérdésekkel foglalkozó becsületes adatközlések, igy Zmaic Bartol zágrábi levéltáros dolgozata a Frangepán családi cimer kialakulásáról. Ez sok fellengős elképzelést felszámolt, mert kimutatta, hogy a Frangepánok jó ideig egy vágott paizs felső mezejében álló csillagot használtak címerül, melyhez később egy sisakos oroszlán is járult, de csak a XV. században vették át a római Frangepánok két szembenéző oroszlánját. Ennek is többféle variációját használtak. Ilyen volt Bolonic Miholvil krk-i prelátus a Frangepánok által gyakorolt kegyúri jogról szóló referátuma, vagy Margetic Lujo-é a Frangepánok uriszékén alkalmazott bizonyítási módokról, különösen a kínvallatás bevezetéséről. Egy ferences barát (neve nem szerepelt a meghívón) ugyancsak objektív adatokat közölt egy Velencében élt Frangepán Katalin adományáról a Krk-i ferences kolostor javára, az adományozó ottani eltemetéséről és sírjának viszontagságairól. Uj történelmi eredményeket hozott Klen Danilo rijekai levéltárigazgató a Frangepánok urbáriumairól, amelyek alapján próbálta elemezni a Frangepán birtokok népességének társadalmi rétegeződését. Ot élesen támadta Klaié Nada egyetemi tanár, aki szerint jóval nagyobb számban éltek a birtokon szabad parasztok, akik nem voltak az uriszék alá rendelve. A vita a források ter-