Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - Szelei László: Hangfelvételek őrzése a levéltárakban / 3–7. o.

ismert, akkor maximálisan megtettünk mindent annak érdekében, hogy az utó­kor a ma^a teljességében érzékelje a ma tudósát /vagy más területet véve: politikai, gazdasági vezetőjét, más dolgozóit/ a személyek tevékenysége ál­tal pedig az intézmény működését /pl. ugyancsak más területről véve a pél­dát: tanácsülést, termelési tanácskozást stb./. A felvételi terv készítésekor rendszeresen figyelemmel kisérjük^a Ma­gyar Rádió és Televízió műsorait, s azokat az adásokat, melyek gyűjtőkörünk­be tartozó intézményről, vagy a mi esetünkben tudósokról szólnak /a tudósok maguk beszélnek/, s ezeket az adásokat - lehetőségeinkhez képest - felvesz­szük. Felmerül a kérdés, hogy ez miért szükséges, hiszen a hangszalag a Rá­diónál, vagy a TV-nél is megtalálható. Ez igaz, de kérdés, hogy meddig. A Rádió és a Televizió dokumentumtárában a sugárzott műsor anyagának csak kis részét képes megőrizni. Ezért célszerű az illetékes szerveknek - ez persze lehet bármely szerv, amely törődik a területéhez tartozó jelentős események megörökítésével - felvenni ezeket az anyagokat. Mi az Akadémia vonatkozásá­ban ezt a munkát feladatunknak tartjuk, s erőinkhez képest - gazdasági esz­közeink adta kereteink között, természetesen csak korlátozott mértékben ­igyekszünk is elvégezni. Törekszünk arra is, hogy más személy által felvett tudománytörténeti, vagy más szempontból jelentős hanganyagot - ha a felvé­telt a készítő rendelkezésünkre bocsátja - saját magnetofontekercsünkre át­látsszuk* A hanganyagot is - mint minden más levéltári anyagot - nyilvántartásba kell venni. A magnetofontekercsek nyilvántartásba, vételét éppen olyan gondo­san kell végezni, mint pl. az iratanyagét. Az MTA Levéltárában kialakult gyakorlat szerint valamennyi magnetofontekercset - a begyűjtött hanganyagot tartalmazót ós az újonnan vásároltat is - sorszámmal, kelettel, a gyarapodás forrására és a tekercs típusára utaló feljegyzéssel együtt, nyilvántartó könyvbe vezetjük be. Ez a nyilvántartás lényegében a tekercsek darabszám szerinti elszámolására alkalmas* A magnetofontekercsek tárolására dobozokat készittettünk. A dobozok jól záródóak, s a tekercseket egymástól rekesz választja el. Egy dobozban 10 te­kercset tudunk tár.olni. A magnetofonszalagok raktározására — anyagvédelmi és higiéniai szempontból - általában azokat a szabályokat tartjuk megfelelőnek­amelyek az iratanyag raktározására érvényesek. Optimálisnak azonban kb.+lO C hőmérsékletű és 50-60 relativ páratartalmu helyiség mondható. Ebben az eset­ben - szobahőmérsékletnél hidegebb helyen való tárolásnál - azonban ügyelni kell arra, hogy raktárból szobahőmérsékletre hozott magnetofontekercset kb. 5-6 óra hosszáig ne nyissák ki, mert igy elkerülhető a szalagokra ártalmas páralecsapódás. A feldolgozómunka több menetből áll. A folyamat a következőképpen jelle­mezhető! az állományi főkönyvben 1-től kezdődően folyamatos sorszámozással nyilvántartjuk a tekercseket. Egy tekercs a főkönyv két oldalát foglalja le. Mivel levéltári célra legjobban - leggazdaságosabban - a kétsávos szalagok felelnek meg, ezért a magnetofon tekercs egy-egy sávjának megfelelően az "A" oldalt a főkönyv baloldalára, a n B" oldalt pedig mindig a jobboldalára irjuk. A sorszám után fel kell tüntetni a tekercs tipusának jellemző adatait, majd a felvétel időpontját, tárgyát /a személy vagy személyek nevét/, a felvétel átvételére /átadó szervre, vagy aktiv gyarapításnál a saját felvétel konkrét megnevezésére/, időtartamára, sorszámára vonatkozó adatokat." Célszerű meg­jegyzés rovatot nyitni, hogy ide az előre nem látható és rovatilagjiem ter­vezett lényeges tudnivalókat feljegyezhessük. Egy oldalra megfelelő részle­tességgel feljegyezhetek egy kb. 60 percet tartalmazó magnetofontekercs jel­lemző nyilvántartási adatai. A magnetofontekercs tartalmi feldolgozását a felvételnyilvántartási lap elkészítésével kezdjük. Ezek sorszámozottak, s~"a sorszámot 1—tol folyamato­san vezetjük. A felvétel sorszáma be van vezetve a főkönyvbe, s ha a kutató, vagy a levéltáros egy konkrét hanganyag részletezését akarja megtudni, akkor kikeresi a kért sorszámú felvételnyilvantartási lapot. Itt megtalálható a^ beszélő neve, a felvétel dátuma, időtartama, megnevezése /tárgya/, a felvé­telen még szereplő személyek nevei, a felvétel készítésének indoka /oka/, a magnetofontekercs száma, oldala, a 3zalag fordulatszámai, tipusa, s a felvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom