Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - Szelei László: Hangfelvételek őrzése a levéltárakban / 3–7. o.

Ebben az esetben is van forrásértéke a hanganyagnak, de ez a bizonyító erőn túlmenően, inkább^kiegészítő jellegű; a személyiség jobb, "élethübb" megismerését segiti elő* Előfordulhat, hogy a hanganyag és az irat együttesen képezik az elsődleges forrásértéket, valamint az is, hogy az irat a hanganyag kiegészítője. Napjainkban is tapasztalható, s a jövőben egyre jobban várható, hogy az iratképzo intézményekben elterjedtté válik-az a gyakorlat, hogy a jelentősebb értekezletekről, megbeszélésekről a gyorsírói jegyzet-, illetve jegyzőkönyv készítése helyett, magnetofon-felvételeket készítenek. Általános gyakorlat, hogy ^egy-egjy megbeszélés — munkaértekezlet - résztvevői az^érdemi tárgyalás elősegítéseként és előkészítéseként írásbeli anyagot /előterjesztéseket és határozat—tervezeteket/ kapnak. Az előkészítő Írásbeli anyag, a vitát magában foglaló hanganyag és az elfogadott határozatok együttesen adják a forrásértéket. Példánk esetében a hanganyag és az Írásos anyag határozati részének összevetéséből következhetnek a forrásérték jellegét meghatározó további változatok, mert az Írásbeli előkészítés és a vita hanganyaga elsődleges forrásértéket együttesen képez. Abban az esetben, ha a határozattervezetet módosítás nélkül elfogadják, akkor a hang- és iratanyag együttesen adja az elsődleges forrásérteket. /Ilyenkor az ülés elnöke rendszerint nem olvassa fel a határozat-tervezetet, hanem a vita lezárásaként bejelenti, hogy a határozat-tervezetet az ülés elfogadja, azt határozattá emeli./ Ha a határozat-tervezetet módosító javaslatokkal fogadják el, akkor a hanganyag az elsődleges, az írásos anyag a másodlagos vagy kiegészítő forrás. Ha uj határozat-tervezet készítésére kerül sor a hozzászólásokban elhangzott vita alapján, akkor az irat- és a hang együttese elsődleges forrásérték. A hangfelvételeknek az igazgatási munkába való rendszeres bekapcsolása felvet néhány problémát. Ennek megoldása elsősorban a szakigazgatási szervek feladata. A probléma érzékeltetéseként csak arra kívánunk itt utalni, hogy megoldandó pl« a hangfelvételek hitelesítésének, a hanganyag kezelésének,tárolásának, őrzésének a problémája. A magnetofonfelvétel, azaz a hanganyag és az írásbeliség kapcsolatainak, nyilvántartásainak és egymásra utalásának a kérdése stb. Mivel a levéltárak az igazgatási munka korszerűbb kialakítása^ nak is elősegitői, - a levéltári védelem szinte a forrásérték keletkezésétől kezdődően fennáll, -helyesnek tartjuk, ha a levéltárosok figyelmét az itt - csak jelzésszerűen - vázolt problémák megfelelő megoldása sem kerüli el. *gy pl. a hitelesítés történhet - hangfelvételről lévén szó - beszéddel,vagy írásban. Mindkét esetben alapköveteimenyként kell gondolni arra, hogy feljegyzésre vagy bemondásra kerüljenek a magnetofonfelvétellel kapcsolatos technikai és más jellemző adatok, pl.: milyen gyártmányú, cm/sec. gyorsasággal működő készülékkel történt a felvétel, kezdő és záró fordulatszám, időtartam percben kifejezve, a magnetofontekercs típusának megnevezése stb. Az igazgatási munka.jelentős része változatlanul az Írásbeliség marad, de amennyire könnyebbé teheti azt a hanganyag, annyira kell élni ezzel a technikai lehetőséggel. Ha a szervek jegyzőkönyvek helyett magnetofon-felvételt készítenek, akkor is szükséges a határozatok Írásba foglalása, mert ezek tartalmazzák és közvetítik az illetékességi kör számára a hatáskörrel rendelkező vezetők által meghatározott további teendőket, a szükséges tennivalókat. Nem célunk, hogy a történeti értékű hanganyag forrásértékét és az igazgatási tevékenységben betöltendő szerepét tovább elemezzük. Arra kívántunk rámutatni, hogy a szervek - az iratképző helyek - levéltári anyagában már most is, s az igazgatási munka fejlődésétől várhatóan még fokozottabb mértékben, a működés szerves részeként találhatók az iratanyagon kivül igen jelentős forrásanyagok, s ezek között is fontos szerepet töltenek be a hanganyagok. Ha ez az állitásunk igaz - és azt gondoljuk, hogy ehhez kétség sem férhet - akkor jogos kérdésként vetődik fel: mi a feladata a történeti értékű hanganyagokkal kapcsolatban a levéltáraknak? 4