Levéltári Szemle, 21. (1971)
Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A franciaországi megyei levéltárak újtípusú segédlete / 188–191. o.
A franciaországi megyei levéltárak újtipusu segédlete A francia levéltárak segédleteinek rendszerét nem egységes szabályozással dolgozták ki,hanem az több-kevesebb módosulással az idők folyamán előállt helyzetnek és a felmerült igényeknek megfelelően alakult ki. A La Gazette des Archives, a francia levéltáros egyesület folyóirata hasábjain Elisabeth HOURIEZ, a Francia Levéltári Igazgatóságra beosztott levéltáros elmondja*, hogy 1854-ben foglalkoztak először a francia megyei levéltárak segédletrendszerével, majd 1909-ben szabályozták a kérdést, de ezen a gyakorlat már régen túllépett. Ez volt az a korszak, amikor a levéltárakban őrzött iratok mennyisége oly tetemesen megnövekedett, hogy ez már a levéltárak jellegének megváltozásával volt egyértelmű. A régebbi tipusu segédletek a középkori témák kutatóit kielégíthették, a megváltozott történeti érdeklődés azonban a levéltári segédletek uj tipusainak bevezetését sürgette. A régifajta inventaire sommaire oly módon irta le a fondok egyes tárgyi egységeit, hogy azok minden egyes iratáról igen sommásan bár, de ismertetest adjon. Az idők folyamán a leltározók egyre több szubjektiv, néhol egyenesen anekdotikus jellegű adatot, egyre több szövegidézetet iktattak ebbe a segédletbe, mely már inkább a szövegközléshez kezdett hasonlítani. Ez tehát darabszintü segédlet volt. 1909-ben ugyan újrafogalmazták az "inventaire sommaire" /amelyet leginkább talán lajstromnak nevezhetnénk/ szerkesztési alapelveit, de az továbbra, is darabszintü, időigényes módszerrel készülő segédlet maradt. Ekkor* tehát 1909-ben,, ujabb segédletfajta készítését is előirányozták, hogy a megyei levéltárak fondjait a kutatók számára.megközelíthetővé, hozzáférhetővé tegyék. Ez a répertoire numérique , amely a mi "konspektus"-unknak felel meg. Ez tehát már középszintű segédlet. Az azóta eltelt évtizedek folyamán azonban kiderült, hogy ez a segédletfajta nagyon is lakonikus, száraz felsorolásával szintén nem segítette eléggé a kutatót munkájában. A két segédlettipus előnyeit egyesítő, hátrányait kiküszöbölő, újfajta segédlet kialakitása ós szerkesztési módszereinek megfogalmazása mind sürgetőbb igényként jelentkezett és a segédletek - minden központi, általános irányitás nélkül - kezdtek ismét átalakulni. Egy-egy raktári egység elemzését szűkebbre fogva, másokét részletezve, készült el például a Marne megyei levéltár 0 sorozatának áttekintő raktári jegyzéke, s René GANDILHON, a levéltár igazgatója az Archiválische Zeitschrift hasábjain /1955/ ki is fejtette az akkor még továbbra is "inventaire sommaire"-nek nevezett segédletek szerkesztésénél figyelembevett uj szemponElisabeth HOURIEZt Un nouveau type d'instrument de recherche: le répertoire numérique détaillé. La Gazette des Archives, 1969, No. 64. pp. 9-18. 188
