Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - IRODALOM - Tájékoztatás a levéltárosok 1969-ben publikált helytörténeti munkásságáról / 728–756. o.

Szabó Ferenc: A batton

yai nép útja a felszabadul

ásig /Battonyai füzetek. 14. sz. Battonya, 1969./ Az elsőként felszabadult Battonya község 25 éves történetéről négj tanulmány számol be ebben a kiadványban. A fenti cimü dolgozat a község felszabadulás előtti történetének vázlatát adja, eredeti levéltári kutatások és a már megjelent irodalom felhasználásával. Újszerűen kivánja periodizálni a község történetét, rámutatva azokra a mozzanatokra, amelyek a múlt század második felében a mezővárosi fejlődésig emelték Battonyát. A gazdasági és társadalmi fejlődés legfontosabb fényein kivül a nemzetiségi összetétel alakulását, a kulturális fejlődés meghatározó adatait is felsorakoztatja a szerző. Battonyának kiemelkedő érdemei vannak Kelet-Csanád haladóforradalmi mozgalmaiban. A tanulmány megkísérli ennek hátterét, okait rendszerbe foglalni. A sokoldalú vizsgálat jegyében rámutat az elproletarizálódással ellentétes tendenciákra is. Megállapítja, hogy Battonya történetének a dualizmus időszaka volt a legkiemelkedőbb korszaka, a Horthy-korszak a trianoni határmegvonás következtében elvágta Battonyát az addig mintegy 20 kilométerre eső gazdasági és kulturális centrumtól, Aradtól. Néhány jellemző adattal érzékelteti a dolgozat a battonyai nép szociális és egészségügyi helyzetének felszabadulás előtti állapotát is. - oOo Szabó Ferenc: A dél-alföldi közigazgat

ás történetének néhány kérdése 1944- márciusától a felszabadul

ásig, /A"német megszállás 9^i^íÍ..AQYÍSÍ

^geg^

e

s a felszabadulás előtti széthullás/ /A Tiszántúl felszabadítása II. Előadói segédanyag. TIT Hadtudományi és Történelmi Választmánya, Budapest, 1969./ A tanulmány a szegedi, gyulai és szentesi levéltárakban végzett anyaggyűjtésre és visszaemlékezésekre támaszkodva bemutatja a három dél-alföldi megye közigazgatásának helyzetét, elemzi a német megszállás következményeit. Ezek elsősorban a főispánok személycseréjében mutatkoztak meg, a közigazgatást egyébként szinte alig érintették. A hivatali apparátus a frontvonal közvetlen közelbe kerüléséig megbízhatóan, pontosan működött. 753