Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - IRODALOM - Dóka Klára: A Fővárosi Levéltár I. Osztályának új alapleltára: Testületek (céhek és ipartársulatok). Egyházi szervek. Családok. Személyek. Gyűjtemények. Bp., 1969. (Levéltári alapleltárak II., BFL 5.) / 724–727. o.

német vagy a magyar céh. iratairól van-e szó /pl., a pesti és "budai timár, a pesti gombkötő, és a kalapos céhek esetében/. A ^felmerülő kérdésekre a BT1VÍ és a BF£ közös, öéhleltáxa bizonyára választ fog adni. A BFL-ben őrzött iratanyag ismertetésére elsősorban annak ipartörténeti jelentősége miatt volt szükség. Pontos iratanyagot találunk itt a budai német szabó, asztalos, kéményseprő, a pesti asztalos, /német/ kalapos, lakatos, német szabó, órás céhek, valamint a pestbudai hentesek és mészárosok történetével kapcsolatban, bár az utóbbi anyagban az ipartestületi rendszerezésnek megfelelően a pesti és a budai céhek iratai még együtt vannak, szétválogatásuk és az önálló fondok kialakítása további feladat . Az alapleltár második részében az egyházi szervek iratainak ismertetése szerepel. Nagy részük 1953~ban az OSZKból került a levéltárba. Az iratanyag elsősorban egyházi szertartásokkal, alapitvány-számadásokkal, gyűjtésekkel kapcsolatos. A szerzetesrendek egy része azonban önálló gazdasággal /pl. szőlőbirtok/ is rendelkezett, és tanító", valamint betegápoló tevékenységet is folytatott, aminek szintén több emléke maradt fenn. Közülük a betegápolásra vonatkozók a legjelentősebbek. Ezek kiegészítik a János kórház /budai alkamarási hivatal/, a Rókus, az óbudai kórház feudális kori, a szerviták Vöröskereszt-iratai pedig a polgári kori . kórházak anyagát. Az alapleltár külön fejezete a családok, ill. személyek ajándékozás, vétel vagy más fondból való kiemelés utján a Levéltárba került iratanyagát ismerteti. Ebben a részben a fondképző történetének ismertetése alapos előzetes kutatómunkára vall. A kis mennyiségű családi iratok évkoré a XVIII. századtól 1945-ig terjed. Sok érdekes adatot tartalmaznak külföldi vonatkozásban is: a Dietrich család balkáni, a Lazanszkyak cseh, a Lindl család amerikai kapcsolatairól, valamint a Rezey-Vavrek-féle hagyaték az 1849 utáni törökországi emigrációról. A Hinka és a Dietrich család irathagyatéka a legjelentősebb. A családi iratokban található levelezés, nyomtatványgyüjtemény, a Hinka család 1849-hől származó könyvjegyzékének forrásértékére a részletes bevezető során a szerző is felhívja a figyelmet. A személyi fondok egy részét az építészek iratai adják: Máltás Hugó, G-önczy Miklós, Mendl Antal, Forbáth Imre, Ybl Miklós. Az Ybl hagyaték a legjelentősebb, amely több ezer tervet tartalmaz budapesti és vidéki építkezésekkel kapcsolatban /pl. Károlyi palota, Bazilika, Operaház/. Második jelentős csoport az ügyvédek iratainak töredéke. Ezek az iratok a XVIII. századtól szinte napjainkig sok érdekes adatot tartalmaznak az egyes korszakok bíráskodási gyakorlatával kapcsolatban,^és kiegészítői a feudális és kapitalista kori jogszolgáltatási szervek iratanyagának. A felsorolt fondok 726