Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - IRODALOM - Dóka Klára: A Fővárosi Levéltár I. Osztályának új alapleltára: Testületek (céhek és ipartársulatok). Egyházi szervek. Családok. Személyek. Gyűjtemények. Bp., 1969. (Levéltári alapleltárak II., BFL 5.) / 724–727. o.

dok és személyek iratanyagánál mutat alapos előzetes kutatásokra. Az anyag összefoglaló jellegű felsorolásánál, tartalmi ismertetésénél és az irattári rendszer leírásánál az egyházi szervek és gyűjtemények anyagának bemutatásakor sikerült elkerülni az egyhangú sablonokat. Rendszeres a segédletek ismertetése is, de az összesítések azt mutatják, hogy ezek számának növelésére van szükség. Az ötödik pontban a szerzők sok esetben megjelölték, hogy az iratanyag hogyan került a Levéltárba, vagy hol találhatók hasonló jellegű iratok. Ezen a téren azonban az alapleltár többet nyújthatott volna azzal, hogy utal a más közgyűjteményben lévő iratanyagra, egyes fondok esetében pedig a BFL-ben más területen található, az itt ismertetett anyaggal szoros kapcsolatban lévő iratokra, és ezáltal szervesebben be lehetett volna épiteni az alapleltárban ismertetett fondókat a Levéltár iratanyagának egészébe. Az alapleltár első részét a testületek /céhek, ipartársulatok/ iratainak ismertetése adja. A budai mészárosok könyveit kivéve kizárólag a török kiűzése után létrejött céhek iratai maradtak fenn, elsősorban a XIX. századból..Eredete szerint az ismertetett iratanyagot három részre lehet osztani: privilégiumok, a céhek által vezetett nyilvántartások /mesterkönyvek, számadáskönyvek stb./, vegyes iratok. Privilégiumok a BFL-ben elhelyezetteken kivül más közgyűjteményekben is találhatók,/OL, BTM, Egyetemi Könyvtár/, sőt nem is a Levéltár gyűjteménye a legjelentősebb. A céhlevelek kiadásával több-kevesebb hiányossággal a szakirodalom is foglalkozik. Nagyon jelentős volt azonban a céhek saját nyilvántartásainak ismertetése, mert ezek eddig teljesen ismeretlenek maradtak a kutatók előtt. Városi vonatkozásban ezek legnagyobb része a BFL-ben található, a BTM és a Szabó Ervin könyvtár gyűjteménye ehhez képest kiegészítő jellegű. Mivel az iratanyag jelenlegi elosztásával az eredeti rend megbomlott, lehetett volna ötödik pontban utalni arra, hogy az egyes céhek levéltárban elhelyezett nyilvántartásain kivül vannak-e a társintézményekben is ugyanarra a céhre vonatkozó iratok. A céhes anyag harmadik részét a vegyes iratok adják. Ezek nagyrészt tanuló levelek, munka igazolások, elszámolások; nincs jelentős forrásértékük. Az alapleltár testületekről szóló része is a LOK-utasitásnak megfelelően ismerteti a fondképző történetét. Néhány esetben azonban ezt ki lehetne egészíteni. Elsősorban ott, ahol egy-egy mesterség az alapanyag felhasználása szempontjából német és magyar ágra bomlik, és ennek megfelelően a XIX. század^folyamán is két céh áll fenn. A fondképző megállapításánál meg kellett volna határozottan jelölni, hogy a 725