Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A pH fogalma és szerepe a restaurálásban / 705–722. o.

1/ Mérő elektród, melynek potenciálja a mérendő oldat hidrogénion-koncentrációjától függ. 2/ Összehasonlító elektród, melynek potenciálja állandó, ismert és független a mérendő oldat hidrogénion-koncentráeiójatol. 3/ Olyan berendezés, melyen meg lehet mérni a két elektród közötti potenciálkülönbséget. Az összehasonlító elektród nem szükségszerint a fentebb emiitett normálhidrogén-elektród, lehet másmilyen, hidrogéniont tartalmazó cella, csak az a fontos, hogy a normálhidrogén elektródra vonatkoztatott potenciálja ismert legyen. A gyakorlatban több ilyen berendezés ismert. Magyarországon jelentős e^n 1 téren a kutatás és a pH mérők gyártása világszínvonalon áll. A készülékekhez szállított elektródok rendszerint igen jóminőségü un. üvegelektródok, melyeken kialakuló potenciál viszonylag széles pH intervallumban és elég széles hőfok különbségnél csak a mérendő oldat hidrogénion-koncentrációjától függ. Összehasonlító elektródul rendszerint a könnyen kezelhető kalomel elektródot alkalmazzuk, de készülnek már olyan kombinált elektródok is, ahol a kettőt egybe épitik. Ezek a mérés egyszerű kivitelezését 0,01 0,02 pH pontossággal teszik lehetővé. Ennél nagyobb pontosság elméleti okokból sem valósitható meg, de ennek indokolása meghaladná e cikk kereteit. Ezek után nézzük meg, hogy hogyan lehet a papiros pH™ ját megmérni. Az eddig alkalmazott módszerek két fő csoportra oszthatók: kolorimetriás mérésekre, és a papír vizes kivonatának műszeres mérésére /elektrometriás mérés/. A kolorimetriás méréseknek többféle változata ismert: 1/ Lehetséges a papírra indikátor festéket cseppenteni. Ilyenkor megvárják, mig az indikátor felszívódik, majd a mellékelt összehasonlító színskáláról leolvassák a pH értékét. Az eljárás ellen az a jogos kifogás emelhető, hogy az indikátor maga is savas, vagy lúgos kémhatású. Ezt a hatást azzal szoktuk kiküszöbölni, hogy a mérendő oldatban csak egy-két csepp indikátort teszünk, vagyis az indikátor saját pH-ja a kis töménységénél fogva nem befolyásolhatja a mérendő oldat pH-ját. Itt azonban ahol az indikátor viszonylag tömény oldatban közvetlenül a papírra kerül a saját pH™ja erősen befolyásolhatja a kapott eredményt, vagyis nem remélhető hogy a célnak megfeleljen ez a mérési mód. Ezt tapasztalták Charieswort D.H. és Coupe R.R. is, ezért az eljárásnak egj módosított változatát dolgozták ki. Egy csepp indikátoroldatot a papir viszonylag nagy felületén szétkentek, hogy az indikátor helyi koncentrációja minél kisebb legyen. Közleményükben megállapítják, hogy módszerük nem ad a szabványnak megfelelő eljárással azonos, vagy megközelítő ered714 ,J