Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A pH fogalma és szerepe a restaurálásban / 705–722. o.

ion keletkezik* Ennek az elméletnek az '&, hiányossága, hogy csak proton tartalmú oldatokra érvényes. Lewis /?/ ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére kidolgozta elektronelméletét, melynek lényege, hogy a savakat koordinative telítetlennek tekinti, ezért elektronpárt képessek felvenni. A bázis szerinte azzal jellemezhető, hogy szabad, magányos elektronpárt tartalmaz. Ez a megfogalmazás eléggé általános, nem igényli, hogy a sav-bázis rendszerben proton legyen, magyarázza^a kémiai jelleget oldószer jelenléte nélkül, is. Hiányossága azonban, hogy elmélete szerint a sósav nem volna savnak tekinthető, hisz nincs elektron hiánya, sőt három magányos elektronpárja van és ezek szerint bázisnak kellene tekinteni. Ezeket a fennálló ellentmondásokat többen igyekeztek feloldani. Legáltalánosabb megfogalmazást talán Uszanovics /&/ adott, aki igyekezett a proton és elektron elméletet egyesiteni azzal, hogy elmélete szerint savnak tekinthető mind az ami képes hidrogén-iont, vagy bármilyen más kationt leadni, vagy bármilyen aniont felvenni. Bázisok mindazon vegyületek, melyek elektront képesek leadni, vagy bármilyen más aniont, illetve protont, vagy kationt felvenni. Ez tekinthető eddig a legáltalánosabb megfogalmazásnak. Tartalmaz még néhány olyan kritériumot, mely ismertetésétől ebben a munkámban eltekintek. Azonban ez az elmélet is magában foglal még olyan pontokat, melyek miatt nem minden jelenség magyarázható, tehát a sav-bázis elmélet további fejlődése várható még. Mint az előző összefoglalásból láthattuk a sav-bázis elméletek jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ez a fejlődés egyes specifikus problémák fennállása miatt még folytatódni fog, de számunkra az eddig elmondottak elegendőek. Beszélni kell azonban a pH méréséről és az ezzel kapcsolatos problémákról, mert a papirt alkotó cellulóz bomlásának mechanizmusában a hidrogénionok katalitikus hatással rendelkeznek, és igy csak azok számszerű ismeretében lehet megmondani, hogy a papir mennyire pusztult már el, illetve milyen mértékű a pusztulás. A pH-nak az 5. egyenletben megadott definíciója többféle mérést tesz lehetővé. Mielőtt azonban ezekről beszélünk meg kell emliteni a pH kolorimetriás, azaz szinösszehasonlitáson alapuló mérését is. Alapja az a régóta ismert tény, nogy egyes festékek szinüket a hidrogénion-koncentráció függvényében megváltoztatják. Ezt a tulajdonságot hasznosítják a pH közelito pontosságú meghatározására. A módszernek kétségkívül egyszerűsége mellett a gyorsasága'a legnagyobb előnye, pontossága azonban rendszerint csak tájékoztató méréseket tesz lehetővé. A módszer lényege, hogy olyan festéket, vagy festék keveréket, mely viszonylag széles pH tartományban változtatja színét, jó minőségű papirra visznek fel. Emellett a festék színváltozását ismert pH-ju oldatokban rögzitik, és ezt mint összehasonlító színskálát a pH papir mellé teszik. 711