Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - KRÓNIKA - Kállay István: Ignaz Zibermayr – egy nagy osztrák levéltáros-történész emlékére / 511–513. o.

levéltári gyűjteménye. A monarchia bukása után a Tartományi Levéltárba kerültek a cs. kir. helytartóság, a tartományi biróság, sőhivatalok, földadókataszterek iratai. Zibermayr munkája nyomán az 1930-as évekre a Tartományi Levéltárból a tartomány központi levéltára lett. 1938-ban vette levéltári őrizetbe a veszélyeztetett Steyr-uradalmi és az EferdingRiedegg Starhemberg levéltárat. A Tartományi Levéltárnak talán azzal tett legnagyobb szolgálatot, hogy a második világháború alatt nem hajtotta végre annak evakuálását és elszállítását. Ignaz Zibermayr nemcsak a Levéltár gyarapitásáról, a veszélyeztetett anyag beszállításáról, hanem a levéltári szakemberekről is gondoskodott. Legjelentősebb tette e téren kétségkívül az volt, hogy a tartományi ügyviteli-szabályzatba felvétette: a levéltárnak tudományos tisztviselője csak az lehet, aki a bécsi Történetkutató Intézetet, annak levéltári szakát elvégezte. Ezzel a tétellel Zibermayr elsőként jelentkezett vidéken, példáját a többi tartományi levéltárak is követték, hogy megakadályozzák dilettánsok beáramlását a levéltárakba, illetve emeljék a levéltári szakma tekintélyét, a munka szinvonalat. Ma már minden tartományi levéltár megköveteli tudományos tisztviselőitől az Intézet elvégzését. Zibermayr vezetése alatt a Eelsőausztriai Tartományi Levéltár magas tudományos szinvonalat ért el, olyan munkatársai voltak, mint Eduárd Strassrnayr, Erich Trinks és Alfréd Hoffmann /ez utóbbi ma a Bécsi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének vezető professzora/. Ignaz Zibermayr jelentős történetírói működést is kifejtett. Véleménye az volt, hogy a levéltáros számára a levéltári munkának kell előtérben állnia, de a tudományos kutató és feldolgozó munkát éppoly fontosnak tartotta. Arról is meg volt győződve, hogy a jő levéltáros nem elégszik meg az iratok őrzésével és kutatás céljára való hozzáférhetővé tételével. Számára levéltáros és•történész nem jelentett ellentmondást: élete, munkássága ennek jő példája. Mint történész, Zibermayr inkább kutató-tipus volt, erőssége a források ismerete, felhasználása mellett azok feldolgozásában rejlett. Nagy munkái Nicolaus Cusanus biboros követségéről, Noricum, Bajorország és Ausztria történeti kialakulásáról sok vitát váltottak ki, de az érdeklődést mutatja, hogy több kiadásban is megjelentek.' Levéltárosi szemmel legjelentősebb müve a Felsőausztriai Tartományi Levéltárról irott Ismertetése ,/Das Qberösterreichische Landesarehiv in Linz, 1930 és 1954./- Zöllner professzor megállapítása szerint Zibermayr könyve unikum Ausztriában, amelynek nemcsak levéltártörténeti jelentősége van, mivel a Levéltár állagainak Ismertetésén túlmenően a felsőausztriai tartományi helytörténetirás kézikönyve is.